Add tovább

Manuel F. Contreras és Koller Margit a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának ösztöndíjas hallgatói. Tanulmányaik alatt közös szálakat fedeztek fel alkotói tevékenységükben és gondolkodásukban: Manuel Contreras a dokumentumfilmek, Koller Margit a helyspecifikus installációk világa felől közelít a közös munkához. Együttműködésük összegzése ez a kiállítás, melynek keretében a történelmi folyamatoknak kiszolgáltatott emberről gondolkodva rögzítenek személyes történeteket.

A kiállításon bemutatásra kertülő munkáikkal egy, az együttműködés során kialakult közös kérdéskört jelenítenek meg, két különböző döntési helyzet problémája felől közelítik az egyén túlélési lehetőségének kérdését: menekülés vagy helyben maradás? Miért döntünk a menekülés mellett vagy miért maradunk egy számunkra elviselhetetlennek bizonyuló közegben? Ha a hatalom kártékonyan és agresszívan szövi át az egyén mindennapjait, a veszteség elkerülhetetlen akkor is, ha az egyén kilép a rendszerből és akkor is, ha a tűrés mellett dönt. Egyéni, családi és társadalmi szinten is töréspontról beszélhetünk az élettörténetek lineáris elbeszélhetetlensége kapcsán. Hogyan és hány generáció alatt vehető fel újra a stabil élet fonala? Hogyan őrizhető meg a szellem szabadsága elnyomó környezetben, és hogyan nem válik az otthontalanság rabjává, aki menekül?

Manuel Contreras ötcsatornás videóinstallációja, az El Mar (A tenger) öt olyan ember élettörténetét mutatja meg, akik Dél-Amerika és Magyarország közt ingázva élték életüket. Az élettörténetek hátterében tisztán rajzolódnak ki az elmúlt 60 év politikai változásai. Az installáció egyszerű, személyes és nagyon bensőséges módon mutatja meg, hogyan változtat meg életeket a politika, milyen károkat okoz, vagy éppen milyen előnyöket nyújt. Ugyanakkor arról is képet kapunk, hogy a két régió milyen szorosan kapcsolódik azzal, hogy polgárai a kelet és a nyugat közti politikai feszültségek elszenvedői. Az installáció mellett a kiállítás anyagában Contreras másik munkája A dokumentumfilmes című film látható. A film saját személyes felfedezőútja arról, mit is jelent a filmkészítés, illetve hogy azt hogyan határozzák meg a társadalmi és politikai adottságok. A film az önreflexivitás és autoetnográfia módszerének ironikus keveréke, amely arra kérdez rá, mit is értünk a dokumentumfilmkészítés alapelvei alatt.

Koller Margit installációja mélyfúrás a Dédanyja szövegein, a Nagymamája emlékein és az Anyja tanításain keresztül önmaga jelenlétéig, saját korában. Az 1930-40-es évek múltja a a galéria terében és a videók elbeszéléseiben jelenre rétegződik. Koller Margit Mondd el lányaidnak című videója, melyet Manuel Contreras-szal közösen készített, a zsidó gyökerű családjának négy generációját képviselő nőtagjai között létező kapocs, az átadhatóság és a kontinuitás köré szerveződik. A tragédiákkal teli, visszafordíthatatlan múlt felől az összekuszálódott jelen felé, de fordítva is olvasható a térbe helyezett tárgyak, videók és hanganyagok installációegyüttese.