Az anyag kiválasztásánál elsősorban azt tartottuk szem elött, hogy a kiállítás kellőképpen és a közönség számára jól érzékelhetően tükrözze Alain Fleischer sajátos alkotói módszerét. Fleischer fotói nem a klasszikus fotográfia kategóriájába tartoznak, nem intuíciók vagy benyomások, hanem ötletek, kísérletek termései. A fotográfiát nem kész műnek, hanem formálandó, megmunkálásra szoruló anyagnak tekinti. A művészt mindig valamilyen felmerülő kérdés, elméleti probléma foglalkoztatja, amikre a kísérletező megvalósításban keresi a választ.
A közönség számára a vizuális látvány önmagában is élményt jelenthet, de a kurátori törekvés egyike annak bemutatása, hogy a konvencionálison, megszokotton túlmenően, másfajta vizuális megközelítés is létezik. Ezzel párhuzamosan szükségesnek tartjuk az alkotási folyamat feltárását is, aminek megismeréséhez és megértéséhez minden bemutatott sorozatot a művész munkamódszerének rövid leírása kíséri.
Fleischer hosszú és termékeny alkotói utat tudhat maga mögött. A rendelkezésre álló korlátozott kiállítási tér ellenére is arra törekedtünk, hogy ennek a hatalmas œuvre-nek minél több periódusából minél több sorozatot, és azoknak legreprezentatívabb darabjait mutassuk be.
Az 1960-as évektől napjainkig született alkotások alkalmat nyújtanak arra, hogy a kiállítás a művek létrehozásának széles skáláját vonultassa fel. Egyes sorozatok, mint például a TÜKÖR/ FIÓK vagy a KERETEK ES TÜKÖRTÁRGYAK, arra mutatnak rá, hogy a képzeleterő gazdagságából fakadó elgondolások a mesterséges intelligencia előtti időkben is megvalósíthatók voltak, csak az ehhez vezető ùt több ráfordított időt, leleményességet és főleg nagyobb elmélyülést igényelt. A tükröződés és a mozgás használata található meg az 1981-1982-es TÜKÖR/FIÓK sorozatában, amelyben a létrejött kép a fiókok kinyitásának pillanatát ábrázolja tükrözött háttér előtt. A hosszas előkészületi munka, megrendezés és bonyolult eljárás eredménye olyan mozgást és tükröződést ábrázol, amelyet szabad szemmel lehetetlen lenne látni.
A KERETEK ÉS TÜKÖRTÁRGYAK-ban a „határ” fogalmának értelmezését vizsgálja. A fényképet a kívüleső mezőtől elválasztó határvonal, a keret, másrészt a tükör visszatükröződése egy harmadik térbe, a tárgyat néző személy terébe is elviszi. E sorozat egyike azoknak, amelyek témája a tér, a téren kívüli és az ellentér kapcsolatának vizsgálata.
Mintegy a továbblépés reprezentálására került be a válogatás néhány olyan későbbi alkotás a CSAK EGY KÉP VAGYOK sorozatból, ahol a művész a képet hanggá, majd a hangot képpé alakítja vissza. Ezekből kiderül, hogy Fleischer sem zárja ki alkotói munkájából a modern technológiák alkalmazását. A művek példáját adják annak is, hogy a kísérletező, mindig újat kereső művész bátran használja az új eszközöket és lépést tart sajàt korának fejlődésével.