Haniko alkotásai olyan figurális és absztrakt formák tárházát vonultatják fel, amelyek folyamatos metamorfózisban lebegnek. Ezek a biomorf lények búvópatakként rétegződnek egymásra, és olyan kolóniákat alkotnak, amelyek összeszövik élő és élettelen, ember és nem ember, állat és növény területeit.
„Üres pillanataimban gyakran generálok képzeletemmel történeteket tudományos információ-morzsákból kiindulva. Egyes fecskék a nádasokban vészelik át a telet, ezen időre pedig halakká, kagylóvá változnak – így a moszatokról is el tudom hinni, hogy fecske alakban meghódítják az eget, vagy suttognak elfeledett történeteket a befagyott réteglemezek között. A vízparton vagy a hófödte csúcsokon pedig mi tesszük meg ugyanezt kincsek után kutatva mesebeli varázstárgyunkkal, a tengeri pórázzal.” – Haniko
Az alkotó folytatja A tó súlya című, 2023-as duókiállításon megkezdett, művészetalapú kutatását, amely során Sebestyén Olga (1891–1986) hidrobiológus-limnológusnak a Balaton élővilágával kapcsolatos munkásságát transzformálta át vizuális nyelvezetére. A további vizsgálatban elmélyülve felbukkant egy másik tudós, Kol Erzsébet (1897–1980) algológus, a hó- és jégalgák leltározójának tudásöröksége.
Haniko e két kutató eredményeit, női életútjukat vizuális tér-képekké alakítja kollázsolással, kartografálással, miközben a látogató számára az ökológiai válság alga-ambivalenciáját teszi megragadhatóvá a fabuláción keresztül. A perspektíva-alakító vizuális meseszövéssel segít abban, hogy napjaink ökológiai, társadalmi és mentális dilemmái közepette képesek legyünk lélegezni – az algákkal együtt, egy lényként.