Alkony

A tárlaton 28 művész 106 festménye tekinthető meg. A kiállításra a világ minden tájáról, összesen 9 országból, félszáz galériából és magángyűjtőtől érkeztek alkotások.

Az Alkony kurátora Jane Neal, független művészetkritikus. Neal a tárlatot 5 szekcióra osztotta: Megtört táj és torz szépség, Portréfestészet – az identitás keresése, és ami mögötte rejlik, A sötétség leple alatt, Festészet és mozi, Vészterhes otthon.

A figuratív festészet, amelyet a nyolcvanas évek óta temetnek, újra visszatért. A Vasfüggöny mögött nevelkedő közép- és kelet-európai művészeknek lényeges szerepük volt e műfaj újraélesztésében.

Érdekes módon Oroszország és Kelet Európa megőrizték a nyugati műtermek hagyományát, míg Nyugat azt elhanyagolta az amerikai propaganda hatása alatt, amely az absztrakt expresszionizmust hirdette és támogatta, mint egy „új” szenzációt.

A mai gondolkodás azonban újraértékelte a műfaj helyzetét, és rájött arra, hogy a festészet egy plasztikus nyelv, amely megengedi, hogy a formaiság keveredjen az absztrakcióval, a fotográfia, a mozi hatásaival és az újjászületett avantgarddal.

Az Alkony a világvége mítoszokat és a bizonytalanságot tematizálja a festészet nyelvén. A koncepció inspirációjaként Isaac Asimov 1941-ben írt Alkony című elbeszélése szolgált.

Ez arról szól, hogy mi történne egy olyan bolygó lakosaival, amely eddig csak a napsütést ismerte, ha hirtelen sötétség borulna rájuk. Valószínűleg mindenki megőrülne, és a civilizáció összeomlana. Az Alkony egyébként Asimov harminckettedik novellája volt és 1968-ban az Amerikai Science Fiction Írók a valaha írt legjobb sci-fi novellájának kiáltották ki.

Az Alkony című kiállítás koncepciója sokféle módon reflektál érzéseinkre és érzelmeinkre. A hidegháborús időszak vége reményt keltő volt, ám a háborúk, a cunamik, az éhínség, a földrengések, a terrorizmus, az állandóan fenyegető járványok, a nemzetközi gazdasági válság és az EU problémái oda vezettek, hogy az emberek ismét bizonytalanságban élnek, a bolygónk veszélyes helynek tűnik.

Mintha metaforikus sötétség borult volna a világra, melyet a harmincas-negyvenes éveikben járó művészek megéreztek, hiszen ők fiatalságukat egy biztatóbb, naposabb, biztonságosabb világban élték meg.

A tárlat és kísérőrendezvényei a maguk sajátos, olykor szórakoztató módján ezt a problémakört kívánják körüljárni.

A kiállításon szereplő művészek: Ellen Altfest – Karin Mamma Andersson – Hernan Bas – Marius Bercea – Bodoni Zsolt – Oliver Clegg – Martin Eder – Nicole Eisenman – Tim Eitel – Adrian Ghenie – Cantemir Hausi – Chantal Joffe – Victor Man – Justin Mortimer – Ryan Mosley – Ahmad Moualla – Daniel Pitín – Vitaly Pushnitsky – Neo Rauch – Daniel Richter – Serban Savu – David Schnell – Mircea Suciu – Szűcs Attila – Alexander Tinei – Caroline Walker – Matthias Weischer – Hugo Wilson.