Állatkert, tájképek, kozmosz

Palotai holisztikus vizuáliskultúra-felfogását tükröző alkotói gyakorlatában nem válik külön designeri és képzőművészeti tevékenysége. Életművében a klasszikus grafikai műfajok mellett olyan, nehezen besorolható vagy kevésbé szokványos formátumok és médiumok is helyet kapnak, mint a konceptuális fotó, a graphic design novel, a nyomtatott textil, a narratívát nélkülöző digitális mozgóképek vagy akár a köztéri emléktábla.

Konzekvensen alkalmazott képkompozíciós elvei közé tartozik az ismétlés, a modularitás és a redukció. Nehezen felfejthető, piktogram tömörségű absztrakt képeit több esetben úgy teszi hozzáférhetővé, hogy az egyes munkákat sorozatba, művészkönyvbe rendezi egymás mellé. Míg a minimálisra redukált vizuális nyelve a modernizmuson túli képalkotói hagyományon alapul, addig az általa használt verbális referenciák a közel háromezer éves európai kultúra toposzait hozzák mozgásba.

Művei középpontjában az olyan, ember által konstruált rendszerek és szabályok állnak, mint a kategóriaképzés folyamata, a természettudományos gyűjteményépítés, az urbánus struktúrák tanulmányozása vagy a tájábrázolás sok évszázados alapelvei. Legújabb alkotásai egy kortárs studiolo elemeiként mutatják be egy 21. századi gondolkodó sajátos, mégis valahogy régről ismerős mindsetjét.

A kiállítás az elmúlt másfél év sorozataiból (Zoo, Landscapes, Cosmos) válogat, és bemutatja Palotai munkáinak mediális átalakulását: a papírhordozón megjelenő, könyvbe rendezett grafikától a plexiképek rendszeréből összeálló, nagyívű installációig.