Allűr

„Életbölcsességében már az emberi kapcsolatok értékét fölismerve Mata Attila egyre inkább a közös játékra invitálja nézőit, csendesebben a másikhoz kezd ragaszkodni; míg Rabóczky Judit Rita az önmegvalósítás olyan súlyú mérföldköveit teszi le, amely csak egy valóban az egész életét a művészetre föltevő személyre lehet jellemző. Ezzel a képzőművészet világán belül ismét nyilvánvalóvá tette az őt megillető hely megalapozottságát. E két életkor szükségszerű allűrjét, közösségbe ágyazódó alkotótevékenységeket szemlélhetünk párhuzamosan.”

Lily Emmerich

Először Mata Attila a rozsdamentes acélszobrainak létrehozásakor tette meg azt a lépést, amelyet a faszobrai készítésekor megtapasztalt csapolások, kiegészítések tanulságaképpen a nyitott mű felé megtett: darabokból tetszés szerint összeállítható szobrokat engedett ki keze alól.

Eleinte az öntés megvalósíthatósága érdekében találkozott ennek lehetőségével, illetve a fáról fémre áttéréssel egy időben a farészekkel kiegészített fémszobor kapcsán a minimalista elemekből fölépülő mű egyetlen igaz megoldásának fordított hátat.

Legújabb itt bemutatott munkája, a tatabányai KÉP-ZE-LET Nemzetközi Szobrász Szimpóziumon készült Nyitott mű (Tatabányai kísérlet) hegesztett acél teste kimondottan radikális interpretációra vár – tagadja a szoborhoz tapadó képzeteink közül azokat, amelyek a megváltoztathatatlanságban csúcsosodnak ki, és a formai megoldások végtelenségéből egy legjobbat – és egyben egyedül érvényest – tételező elvárásból fakadnak.

Alkotói módszeréhez jóval közelebb kerültünk ezáltal a tette által. A terek – amik egymást csak „kiszorítani” képesek – ebben az erőktől vezérelt egymásba alakulásukban sosem megjósolhatóak, mivé lesznek, elég, ha tüzetesen figyelünk, egyáltalán mi adott. Így keletkezik egy szobor képzete az alkotó tudatában, s amint vázlatokon keresztül még mindig hihető a kétdimenziós, immár külső kép, az még egyáltalán nem biztos záloga a kész szobornak. Hiszen az idő és az élet zajlása, mint ésszeru fogódzó, a készülő háromdimenziós objektum esetében is számtalan folytatási lehetőséget, ezer irányú igaz megoldást fog nyújtani.

Ugyanennek demonstrációja Mata Attila újabb öntvényeinek – mint meg nem tagadandó, sikerült interpretációs felületeknek a mintázásuk óta eltelt időtől elválaszthatatlan újraértelmezése – a számos lehetőségek közül új színekkel „fölruházott” példányai.

A kubistáknál eloször bevállalt közlésmód – a reflektált belső kép külsové tétele – máig Mata Attila eszköztárához tartozik; ugyanezzel az intellektuális távolságtartással szállt vitába Baselitz inkább dühből eredő, drabális szobrászatával, és emelte újabb szintre, hogy a tudat értelmező funkcióit tematizáló további, más technikájú alkotásokon keresztül jusson el a fizikailag nyitott műig.

Rabóczky Judit Rita önmagában egy üzem benyomását kelti, az anyag a keze alatt külső szemlélő számára mintegy varázsütésre válik a szellem hordozójává. Az emberi érzelmek skálájának végleteit megélő és tematizáló művész több, teljes közösségi teret definiálni képes alkotással áll a nyilvánosság elé.

Szintén alapvető elemekből, jelen esetben a vonalból – azaz szakaszból és görbéből – állít föl emberi alakot, azonban nem a bauhausi, fizikai test-redukciót képviselő Gormley szemléletében. Rabóczky Judit Rita alakjai nem az imagót, a tartalom nélküli formát variálják, hanem a tartalom formaalakító lényegiségére összpontosítanak. Ezért képviselik elsosorban az ember szenvedélyektől – tehát szívből – mozgatott, ezen állapotból erőt merítve cselekvőképessé, hatékonnyá váló sajátságát.

Így lejtenek a légben önfeledt táncot a szobrászat (és a kultúra) kezdetét jelző, Rák-korszakbeli termékenység-istennők drótból sodrott egyenes ági leszármazottai, s az új vaskor gépláncból formált kvázi-barlangrajz-sziluettjei a falon.

A szobrászat, mint a legyártástól kiemelten függő terület a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozionoknak köszönhetően élvezi azt a megtartó erőt, ahol monumentális formát nyerhet a hasonlóan monumentális elképzelés. Rabóczky Judit Rita több, itt bemutatott munkája is itt készült el.

Paksi Endre Lehel