Amikor az ember a létezés értelméről gondolkodik, akkor a művészetről is gondolkodik, az idő közegéről, az elmúlás természetéről, a mindenről és a semmiről. Szerencsére a művészet nem kizárólagos, mert egyszerűen mindenki, mindenki kifejezheti magát benne szabadon, konvencióktól mentesen, ha merünk még szabadok és természetesek lenni a zavarok hatalmas, személytelen tengerében, ahol már semmi sem az, aminek látszik. Igyekszem távolodni a látszatok világától, a mesterségesen gerjesztett mindenhatóságtól.
feLL
