Eleinte a felvételek formai sajátosságait (fekete-fehér fotó, technikai hibák) megtartva fest, a képeket így az adott időszak dokumentumként értelmezve, majd fordít a képekhez való viszonyán, s képeit eleinte csak „kiszínezi”, majd minden megengedetté válik: részletek kiemelése, a képek egymás mellé rendelése is, sőt az utóbbi időben a sorozat alapvető fikcióján túlmenően „saját” fotókat is beemel.
Nemes e munkájában részben a szocialista múltat idézi fel, ám a falu történetét, ahol gyerekkorát töltötte, nem saját idealizált történeteként mutatja be, hanem témaválasztásaival és festői eszköz-használatával is a jelenlegi, érzékeny és indulatokkal teli politikai helyzethez vezető folyamatokat vázolja fel.