Aranycsótány-áradat

A Goldenroach (Aranycsótány) nevű akcióval – melynek során Kiss Miklós arany svábbogarakat csempészett Európa rangos kiállítótereibe – 2011 óta találkozhatnak külföldön a múzeumlátogatók. A bécsi MuMoK-ba, a londoni Saatchi Gallery-be és a Tate Modernbe, a berlini Hamburger Bahnhofba vagy a párizsi Louvre-ba, illetve a Centre George Pompidou-ba „belopott” bogarakat a művész az intézmény aktuális kiállítási arculatához illeszkedő műcédulákkal az éppen látogatható tárlat részévé tette. Később a múzeumi ajándékboltokban is hasonló módon jelenítette meg saját aranycsótányos szuvenírjeit.

Az idők folyamán a projekt folyamatosan csiszolódott, így a kezdetben még aranyfestékkel lefújt csótányok helyébe értékes, aprólékos kidolgozású, aranyozott ötvösmunka került, miközben a csempészés módszerei is fejlődtek.

Az illegális behatolás és túlélés nagymesterét, a svábbogarat a rovarvilág egyik legellenszenvesebb képviselőjének tartják, noha 4500 ismert faja közül csupán harminc kártevő. Ennek ellenére a kortárs képzőművészeti alkotások gyakran tematizálnak undort vagy ellenszenvet keltő élőlényeket.

Ma már legendásnak számítanak David Wojnarowicz nyuszifarokkal és fülekkel felvértezett cockabunny-jai vagy Joey Skaggs emberiséget gyógyító csótányvitaminjai. Ugyanakkor Jake és Dinos Chapman a kilencvenes évek végén készült gyermekandrogün-szobra inkább az ember csótányvoltát hangsúlyozza, Catherine Chalmers 2003-as Execution című művében mintegy kínpadra kényszeríti a csótányt és megfosztja az örök élet lehetőségétől. Jan Fabre és Fabian Pena az elhullott állatok tetemeit, csótányszárnyakat és végtagokat is felhasználnak munkáikhoz.

Kiss Miklós aranycsótányai a képzőművészet nemzetközi szentélyeibe becsempészve rövid időre „isteni” rangra emelkednek, akár az egyiptomi kultúrában szakrális jelentésük nyomán a ganajtúró bogarak. Ezzel szemben a Műcsarnokban a fröccsöntött műanyagból – kézzel készített szerszám segítségével – készült hamis aranycsótányok első pillantásra a játékipar igénytelen, nagy szériában gyártott, olcsó figuráihoz hasonlóan minden eredetiséget vagy nemességet nélkülöznek, miközben ezeket a darabokat is az akciósorozatban részt vett valódi aranycsótány prototípusa után gyártották le, ezért szemmel láthatóan megejtő hasonlóságot mutatnak színarany társukkal.

A tér közepén összesereglő, több mint tízezer darabból álló rovararzenál a szerveződés erejéről, a reprezentáció hatalmáról is tanúságot tesz.

Míg a külföldi helyszíneken csótányként feltűnő művész természetesen igyekszik kikerülni a kamerákat és a biztonsági embereket, addig az M0-ban megvalósuló kiállítás alanyaiként az aranycsótányok ezúttal mint legális behatolók jelennek meg, megistenülésük és identitásuk ezzel kérdésessé válik. Sorsukat pedig élő streamközvetítésen lehet figyelemmel kísérni.

A művész hamarosan a tengerentúlon folytatja három éve tartó akciósorozatát