Az Alföldön, így Hódmezővásárhelyen is a mezőgazdasági termelés évszázadokon keresztül meghatározta az itt élő tanyai emberek jelentős részének életformáját, családi kapcsolatrendszerét és hiedelemvilágát. Az ötvenes évek központi és kormányzati intézkedései következtében olyan sarkalatos változások történtek, amelyek folyamatosan megszüntették, majd átalakították a korábban kialakult, magántulajdonon alapuló viszonyokat.
A közösségbe kényszerítés és az új termelési módszerek jelentős átalakulást okoztak a lakosság életviszonyaiban és szokásaiban. A velük rokonszenvező képzőművészek számára zavaró ellentétet jelentett ez a mindennapi életben, amelyben a múlt jegyei ötvöződtek az ismeretlen elemekkel. Ezek ábrázolása és képi kifejezése már nem volt lehetséges a korábbi festői leíró eszközökkel. A valóság új elemeinek kifejezése a reális feltételek között is új művészeti feladatot követelt a Vásárhelyen élő festőktől és a velük együtt gondolkodó társaktól.
A közös munkásság révén fél évszázad alatt létrejött a jelentős és változatos képi világot felsorakoztató vásárhelyi képzőművészet. Hitelesen fogalmazza meg az itt élő emberek és környezetük epizódjait, valamint az életükben bekövetkező átalakulást, így megbízható képet tud felmutatni a következő nemzedék számára is. Mint sajátos nemzeti érték mindenképpen folytatásra és továbbfejlesztésre vár az érdeklődő közönség körében.
Hézső Ferenc