Átmeneti tárgyak

Chilf Mária a tőle megszokott könyörtelen őszinteséggel tár elénk egy személyes történetet. Mint egy detektív kutatta fel múltjának egy, a közeli időkig ismeretlen, de annál fontosabb epizódját, amely regénybe illő fordulatokkal, titkos szálakkal, eltűnéssel és újra felbukkanással tarkított. Az események feltárásának folyamatában többször segítségére volt C. G. Jung által definiált szinkronicitás. Kutatásai során újabb és újabb szálak kerültek a megörökölt kárpit szövetébe, így a narráció egy kölcsönhatási láncolattá vált, ahol a rész úgy függ az egésztől, mint az egész a résztől.

Ezen idő- és térutazás dokumentációját mutatja be a művész átfogó installáció formájában a jelen kiállításon. A több médiumot megmozgató installáció elemei kollázsszerűen rajzolják elénk a szövevényes történetet. A ready made-ként értelmezhető falikárpit a múltidézés személyes jelenlétének eszköze lesz. A kivágott fotórajzok a fénykép morfológiáját követve dokumentumok, de a kivágások miatt a történeti pontatlanság, hiányosság metaforái is. A videó a maga térkoncentrátumával és időbeni kiterjedésével kilép a jelenből és a múlt feltárásával többet mutat, mint egy személyes történet. A mű ízelítőt ad kollektív történelmünk egyik, mára sokszor értelmezett és átértelmezett exodusáról.

A kiállítást fizikailag átfogja az utazás, a helyváltoztatás és a külső erő hatására tett kényszermigráció korabeli eszközének, a vonatnak képi ikonja. Ez a kép egyben gondolati tengelyként definiálja a művész időtlen empátiáját, mely így a személyes térből kilépve egyetemes jelenlétté válik.

Kutatása során Chilf a női díszmagyar ruha történetén keresztül történelembe ágyazott emberi sorsokkal találkozott. A ruha hajdani tulajdonosa – a művész nagymamája – ebben a ruhában fogadta Horthy Miklóst 1940-ben Marosvásárhelyen. Ugyanez a ruha a kárpittal és más családi tárgyakkal együtt utazott Európán keresztül a Magyar Királyi Csaba királyfi Hadapródiskola növendékeivel Bergen-Belsenbe, a katonatáborba, ahová Chilf Miklós 1939-ben áttért zongoraművész egykori munkaszolgálatos parancsnoka, Husztfalfvi László a hadapródiskola alhadnagya menekítette. A háború után Perl Gyula, a bergen-belseni tábor túlélője segítségével került Budapestre. A kiállításon hallható Márta néni (született Husztfalvi) hetven évig őrizte, és idén a Nemzeti Múzeumba letétbe helyezte mint a hajdani Chilf Máriától ajándékba kapott tulajdonát. A név révén jutott el a ruha mai családtagjához, és lett a kiállítás és múltfeldolgozás médiuma.