Az elmúlt hat évben készült, tussal festett gesztusokba épülő figurális és festői felületeket egyaránt magukba foglaló fotómontázsok narratív olvasatra hívják a befogadót. Az alapanyagként választott, javarészt a 70-es években kiadott újságok fotóit kiemeltem az eredeti szöveges kontextusból, ennek következtében az összefüggésrendszerek átrendeződtek, minden részletnek a korábbi közegből való kilépés és új helyzetbe kerülés miatt, más lett a jelentése.
Az egymáshoz lazán kapcsolódó sorozatokat, a minket körül ölelő valóságunk, valamely lényegi elemét megragadó felületeinek tartom. A létrehozott képek egyféle rendépítést és egy intenzív időbe belelépést is jelentenek. Munka közben erős kapcsolatom alakult ki azokkal a korszakokkal, melyekről eredetileg szóltak a képek, az engem körülvevő jelen idővel való folyamatos keveredés állandó érzése társult a kollázsok elkészítéséhez.
Ezzel a sajátos látványvilágot teremtő (sokféle irányban tereket nyitó, megmozgató) sorozatommal, szeretném, ha közösen gondolkodnánk a VALÓSÁG fogalmáról, szubjektív valóságaink egymás számára való befogadhatóságáról, a vizuális érzékelésünknek a biztos vagy bizonytalan voltáról, vagyis változékonyságáról, végtelen sokarcúságáról.