Autóportrék

Az elmúlt félévre tehető ama új irányvonal kirajzolódása, mely jelenleg leginkább jellemzi Herman Levente festészetét. Művein egyre határozottabb helyet kezdtek elfoglalni konkrét ruhaneműk sora, egy új ruhatár elemeiként, ám az „életre kelt” ruhaneműk mellőzték a konkrét emberi testet.

Herman eljátszott a gondolattal, miszerint jelenkori társadalmunk kényszeres, habzsoló, pazarló fogyasztási szokásaival ellentétben, képein a főszerepet olyan tárgyak, nevezetesen ruhák kapják, melyeket elméletben egyszer valaki már kiselejtezett, ám továbbra is létező dolgokként foglalnak helyet a Földön – így kelt életre a Second Hand ciklus, melynek részét képezi a mostani kiállítási anyag is.

Az Autóportrék némi nyelvi áthallással és szójáték révén történő visszautalással az önarcképek műfaját idézik: a képen megörökített, kissé plakátszerű beállítással középpontban feltűnő autókon, buszokon, kis teherszállítókon és egyéb járműveken az idő vasfoga komoly nyomokat hagyott; magányukban, csendben mégis remény sugárzik belőlük, itt-ott a néző felfedezhet különböző életjeleket.

Nem pusztán portrékról van szó, hiszen a sorozat első körben elkészült néhány darabja tükörként funkcionált a festő lelke számára, aki a továbblépés, újrakezdés szellemében az út, a mozgás, a haladás gondolatára az autó motívumára asszociált.