Balta van. 50 ezer éve van. Az emberiség története során a balta óta persze lett kard, íj, Reneszánsz, humanizmus, lőpor, szuperszonikus bomba, demokrácia, Bauhaus, digitalizáció…, de balta továbbra is van. A Föld forog, az axisz ugyanaz: „Káin a föld ura”, ahogyan Szondi Lipót írja.
A művész évekkel ezelőtt egy abszurd újsághír nyomán kezdett a baltával és a baltadobálással, mint lehetséges művészeti gesztussal foglalkozni. Ezt az agresszív, „ormótlan” aktust Halász korábbi műveiben is többéle módon forgatta már ki, többek között tech cégek logóinak baltás átiratát is elkészítette, ellenpontozva műveiben a csúcstechnológiát és az ősi eszközhasználatot.
A kortárs logók design kultúrája persze sok tekintetben a huszadik század második felében kibontakozó absztrakt művészet letéteményese. Nem véletlen, hogy legújabb sorozatában, kiállítási anyagában az 1960-as, 1970-es évek fordulóján született minimalista és hard-edge festészet nemzetközi klasszikusait dolgozza fel Halász.
A falapokkal és a motívumokká is váló szerszámokkal újrafogalmazott művek további ironikus játéktere az is, hogy úgy tűnhet, mintha a művek „kemény éleit” balták alakították volna.