Az avantgárd művészeti gyakorlatának és gondolkodásmódjának egyik következménye a múzeumi gyűjteményekbe került anyag töredékessége. A művészet történetében ekkor tűntek fel az első esemény alapú kezdeményezések, ekkor szerveződtek a társadalmi valóság átalakítását célzó akciók. Propaganda matinék, „gépromboló” táncestek és kóruselőadások zajlottak lakásokban és ideiglenes színházakban, amelyek utólagos felderítése valódi elhivatottságot igényel.
Azt sem felejthetjük el, hogy az avantgárd több iránya elvi ellentétben állt a gyűjtéssel és a múzeum intézményével, hiszen a művek életközeliségre, társadalmi befolyásra törekedtek. A műtárgyak korlátozott számában a hagyományos műformák háttérbe szorulása is közrejátszik, többek között manifesztumok, montázsok, reklám és díszlettervek kérnek maguknak helyet.
Sorozatunkban elsőként a tízes évektől a negyvenes évekig tartó időszak modern művészetének a legszélesebb körű dokumentumait magába foglaló Kiss Ferenc-gyűjteményt mutatjuk be.
A történeti modernizmus és a klasszikus avantgárd tárgykörében Kiss Ferenc budapesti gyűjteménye Magyarország egyik legjelentősebbnek számító, magánkézben lévő kollekciója. A Kassák Múzeumnak azért is esett a választása a magyar és nemzetközi gyűjtemény bemutatására, mert kibontható belőle az a gazdag szellemi miliő és szerteágazó kapcsolatrendszer, amely Kassák tevékenységének éltető közegét jelentette. A korabeli magyar és nemzetközi folyóiratok, a MÁ-ban közölt eredeti reprodukciók, levelek, könyvek, plakátok, meghívók eleven korrajzként reprezentálják és bővítik Kassák korszakos jelentőségének megjeleníthetőségét és a klasszikus modern magyar művészet újraértelmezésének a lehetőségét.