Szelley-Dovzsenko Lellé
Az ég csendben nő
Legvégső határig
Az elveszett menyország vágytalansága
Szántott páráján át
Jeltelen siromon
Szívem akár a láng fordítva ég*
Ragyogás
Virágpor remeg
Elhittem, hogy ez mind
*Apollinaire
Artaud Antonin
Ima
Óh izzó aggyal áldd fejünket
Mennyvillám-verte agyat adj
Fénylő agyat való agyat
Jelenlétedtől átsütöttet
Szülj meg minket bensőnk egében
Zúdíts belénk örvényeket
Verjen át minket szédület
Lángoló karmokkal fehéren
Óh táplálj minket éhezünk
Az égi terek mozgására
Áradjon belénk csillag-láva
Hogy átváltozzék a szivünk
Tépj minket el ossz minket el
Kezed hasítson mint szilaj láng
Égő boltozatot boríts ránk
Hol halálon túl halni kell
Reszkettesd elménket uram
Önnön tudásának ölében
Hogy az értelem el ne vesszen
Új vízözön karmaiban
(Weöres Sándor fordítása)