El-Hassan Róza az elmúlt évek során egyre intenzívebben elmélyült az archaikus szíriai építészet tanulmányozásában, és elkötelezett társadalomkritikai és emberi-jogi aktivizmusának egy újabb fejezetét nyitotta meg azzal, hogy művészi víziójában összekapcsolta az ökológiai alapú és autentikus arab népi építészet évezredes hagyományát a szíriai háborús helyzet következtében kirobbant humanitárius katasztrófa enyhítésének és a földig rombolt nagyvárosok újjáépítésének egy lehetséges, fenntartható megoldási módjával.
A kiállításon bemutatásra kerülő rajzok, vázlatok, plasztikák, installációk és különböző léptékű építészeti modellek először teszik a budapesti közönség számára is láthatóvá ennek az évek óta tartó kutató és alkotói folyamatnak hangsúlyosabb irányait.
El-Hassan Róza művészeti tevékenysége és alkotói figyelmének iránya a 90-es évek végétől szorosan összefonódott azokkal a történelmi, társadalmi, geopolitikai kataklizmákkal, amelyek aktuálisan meghatározták az egyén és az elnyomó politikai hatalmi rendszerek viszonyait, háborús konfliktushelyzeteket és humanitárius katasztrófákat idéztek elő és minden vonatkozásban felforgatták és kilátástalanná tették tömegek számára a mindennapi létezés alapfeltételeit.
A délszláv háború embertelen etnikai tisztogatásai, a túlnépesedési paradigma globális geopolitikai következményei, az izraeli-palesztin konfliktus erőszakmentes rendezésének víziója, a vallási alapú erőszak és az elnyomó rendszerek irracionális logikájának tombolása a vallási fundamentalizmus jegyében, a demokratikus társadalomfejlődés lehetőségei és az európai modernizmus korlátai az iszlám társadalmakban azok a globális léptékű témák, amelyeknek a személyes viszonylatai és egyénre gyakorolt közvetlen hatása az, ami El-Hassan Róza műveinek tágabb kontextusát megteremti.
Az az érzékeny, empatikus és együtt érző művészeti-aktivista pozíció, amit El-Hassan Róza saját alkotói stratégiájaként kialakított hol nyilvánvalóbban, hol rejtettebb, szimbolikusabb formában, de folyamatosan jelen van műveiben.
Az „Arab Tavaszt” követő társadalmi átalakulások pozitív és bizakodó várakozásai rövid idő alatt szertefoszlottak szinte minden érintett arab országban és a nyomukban járó politikai változások sok helyen erőszakhoz és polgárháborúhoz vezettek. Az erőszak pusztítása megállíthatatlannak tűnik, az emberi szenvedés felmérhetetlen, a menekültek milliói embertelen körülmények között igyekeznek túlélni, hatalmas migrációs válságot előidézve, amely az európai társadalmak számára is hatalmas morális kihívást jelent.
Kivonhatja-e a művész magát ezeknek az égető humanitárius katasztrófáknak a hatása alól? A válasz egyértelmű nem. El-Hassan Róza esetében ez alapvető identitás kérdés is egyben: megtalálni azt az érvényes művészi pozíciót, azt a megfelelő tematikát, kifejezésformát és esztétikát, amely a legautentikusabban reprezentálja az autonóm művész érintettségét és elkötelezettségét.
A kiállítás egy lehetséges javaslatot fogalmaz meg: az ökológiai szemléletmódban gyökerező társadalmi szolidaritás ? ami felül tud emelkedni vallási előítéleteken, a jóléti sovinizmus önzőségén és az etnikai alapú diszkrimináción ? lehet az a közös szemléleti alap, amely békét és társadalmi megnyugvást hozhat ebben a kaotikus háborús helyzetben.
Bencsik Barnabás
Az együttérzés építészete
2016. március 24. – április 29.
MegnyitóOpening: 2016. március 23. 18:00