Vékony Dorottya hosszú évek óta foglalkozik a termékenység és a reproduktív jogok kérdéskörével. Figyelme azon helyzetek felé irányul, ahol ezzel kapcsolatban valamilyen elakadás történik, amikor a termékenység átfordul „terméketlenségbe”, ahol nem történhet meg a szülés és születés eseménye. Ezek, a még a mai napig is tabusított és a társadalom számára láthatatlanná tett helyzetek sok esetben veszteségként és traumaként jelennek meg az érintettek életében.
A művész ezeket a jelenségeket (meddőség, vetélés, abortusz) többféle nézőpontból figyeli meg. Megvizsgálja, hogy mindez milyen hatással lehet saját önképünkre, milyen alternatívák létezhetnek ezek feloldására és mik az orvosi, jogi lehetőségek (mesterséges megtermékenyítés, örökbefogadás) a gyerekvállalásra, ha az természetes úton nem történhet meg. Kutatása kiterjed a queer közösségek, non-natalisták és más okból gyereket nem vállalók felé is – ahol felborulnak a szilárdnak hitt nemi szerepek, a heteronormatív rendszer és a nukleáris család ideálja. Érdeklődése fókuszában az áll, hogy milyen módon dolgozzák fel ezeket a (válság)helyzeteket az általa megismert nők és hogyan hoznak létre új, segítő közösségeket, ahol az empátia és az elfogadás a meghatározó.
Személyes érintettsége révén Vékony Dorottya saját maga is különböző workshopokon, közösségi rítusokon, beszélgetéseken vesz részt, annak érdekében, hogy feltérképezze a különféle megküzdési mechanizmusokat valamint, hogy saját maga számára is feldolgozhatóvá tegye ezeket a helyzeteket. A projekt célja nem csak az, hogy a reprodukcióval kapcsolatos elhallgatott nehézségek kimondásra kerüljenek, hanem, – ahogy arra a kiállítás címe is utal – a problémával való szembenézést, majd az elengedés folyamatát indítsa el.
A kiállításban, ahol a művész számos tőle szokatlan médiummal is kísérletezik, ezen hosszútávú kutatás különböző állomásaiba nyerünk betekintést. Termékenységi rítusok újrajátszásai, az élet ciklikusságára utaló szimbólumok vizsgálata, a saját magunktól való fel- és megszabadulás gesztusai jelennek meg fotósorozataiban, installációban és videómunkájában, hogy aztán a kiállítótér termein végighaladva a látogató is eljuthasson az elfogadás és az elengedés revelatív élményéig.