Az élet sója, a művészet borsa

Az élet lényege

Az Essence of Life/Essence of Art (Az élet lényege/A művészet lényege) című projekten 2004. márciusában kezdtem el dolgozni. Az elképzelésem az volt, hogy közép- és kelet-európai művészeket mutatok be – papírmunkákkal, valamint egy olyan katalógus kíséretében, amelyben szerepelnek a művészek portréi, a munkáik, és olyan szövegek, melyekből a közönség megismerheti, hogyan élnek, hogyan dolgoznak és gondolkodnak. Az ötletemet előadtam Bojan Kebének, a Pliva közép- és kelet-európai igazgatójának, aki az első perctől kezdve messzemenően támogatta elképzelésemet. Elkezdtem hát találkozni olyan alkotókkal, akiknek a munkái bizonyos szempontból rokon vonásokat mutatnak. Képzőművészeti előképeik is közös gyökerűek: konstruktivizmus, avantgárd, szocialista realizmus és konceptuális művészet. Politikai tapasztalatuk is hasonló: valamennyi kiválasztott művész tanúja volt a politikában, a gazdaságban és a kommunikációban végbement nagy változásoknak. Amikor meglátogattam a művészeket, azt is megtudtam, mennyire hasonló dolgok történtek velük a 70-es években Moszkvában, Prágában, Zágrábban, Ljubljanában, Belgrádban, olyan helyeken, ahol létrejöttek ezek az avantgárd csoportok, mint például Moszkvában a Romantikus Konceptuális Körnek nevezett csoport. Ezek a művészek azóta is markánsan jelen vannak saját országuk kortárs művészetében.

Ebben a projektben is nyilvánvaló személyes érdeklődésem a művészettörténet és műgyűjtés iránt, valamint az is, hogy a magam módján szerzek tudást, ismereteket a művészetről. A projekt tehát ebben az értelemben is folytatása az előző, Fra Yu Kult (Fraction of Yugoslavian Culture) címűnek, amelynek révén a hercegovinai Siroki Brijeg ferences kolostorban létrejött az első kortárs gyűjtemény.

Amíg New Yorkban éltem, mindig vágytam arra, hogy olyan művészeket mutathassak be, akiket ismerek, mert úgy vélem, ezek a művészek roppant kulturális ismeretanyagot halmoztak fel azokról a helyekről, ahol élnek. Ezeket a területet másutt még mindig nem ismerik eléggé, nem mutatták be mélységeiben. Amikor felkerestem ezeket a művészeket – és persze azért is, mert már sok éve ismertem őket -, úgy találtam, hogy akár Los Angelesben, akár Moszkvában élnek, hasonló megoldásra váró nehézségekkel küszködnek mind a művészetben, mind a magánéletben. Mindannyian azzal a céllal alkotnak, hogy tudásuknak és felkészültségüknek megfelelően alkossanak képet a világról, és találják meg saját útjukat a művészet világában.

U.I. A projektről szóló hosszabb szövegemben részletesen írok majd a találkozásokról, a gyanakvásokról, félreértésekről, érzésekről, a moszkvai hóról, a gyönyöru levelekről, amelyeket prágai, budapesti, ljubljanai és New York-i művészekkel váltottam, és mindenről, ami ez alatt a művészetben tett felfedezőút alatt történt velem. Persze a legjobb lenne minderről könyvet írni, s meg is tenném, ha nem lenne más dolgom. Nagyon köszönöm minden, a projektben résztvevő muvésznek azt a rengeteg segítséget, amit kaptam tőlük.

Külön szeretnék köszönetet mondani az alábbiaknak: Bojan Kebe, Emilia és Ilja Kabakov, Szofia Muraskovszkaja, Lilijana Stepancic, Nic Iljene, a Guggenheim Museum európai képviselője, Néray Katalin, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, Dr. Jevgenyija Petrova, az Állami Orosz Múzeum igazgatóhelyettese, V.A. Rogyionov, a Tretyakov Galéria főigazgatója.

Jadran Adamovic