Az ellenállás tájképei

Pia Rönicke, fiatal dán képzőművész videói különböző kép- és hanganyagok felhasználásával készült kollázsok. A filmzenékből, fotókból, képregények és magazinok képeiből, saját város- és tájrajzaiból összekomponált művek környezet és várostervezés modernista koncepcióit és az ezeknek előfeltételezésül szolgáló modernista társadalomelméleteket, ezek érvényességét, hatásait, újraértelmezési lehetőségeit kutatják. Az asszociatív, néha szürreális vagy futurisztikus képsorok egy személyes víziót, utópiát varázsolnak elénk. A művész egy poétikus várostervező szerepét ölti magára, aki – egyszerre árulva el vonzalmát és súlyos kételyeit ezek koncepciók irányában – természet és várostervezés felborult egyensúlyának helyreállításával kísérletezik, miközben a realitástól eltávolított, utópisztikus, nyomasztóan tervezett és “formatiszta” képsorai nem ringatnak illúziókba ezen elméletek életszerűségét, termékeinek élhetőségét illetően. A kollázs technika alkalmazásával és a tömegkultúra képeinek használatával Rönicke a dada agit-prop illetve a hatvanas-hetvenes évek montázsainak hagyományát folytatja, két olyan irányzatra utal vissza, amelyek – illetve amelyek szellemi környezete – hangsúlyosan vetett fel hasonló kérdéseket, és amelyek fordulatot hoztak a modernizmus történetében.

A munkák kulcskérdése a steril, precíz modell és a társadalmi valóságba átültetett, működő konstrukció viszonya. Rönicke videói elgondolkodtatnak arról, hogy a városi ember életét milyen módokon és szinteken befolyásolják átfogó koncepciók, hogy a globális társadalmi és politikai víziók eltűnésével vajon milyen elméletek alapozzák meg e beavatkozásokat, és hogy milyen lehetőségei, mennyi szabadsága lehet az egyénnek ezen adott körülmények megváltoztatására?