A 2004 és 2014 között tevékenykedő Société Réaliste művészkollektíva módszeresen dolgozta ki a művészeti kutatás és termelés irányvonalait. Nyersanyagaikat olyan változatos területekről tulajdonították el, mint a politikai design, a graffiti hermeneutikája, a naptárlázadások, a zombi tipográfia, a térképészeti extravagancia vagy az építészeti pszichózis.
A művészet funkciójának e mindenre kiterjedő megközelítése szigorú és rendellenes eljárásmódok mentén szerveződött. Ez a rendszerszintű rugalmatlanság egy ötéves terv (2004-2008), egy időben kiterjedt halom munka formájában öltött testet, amelynek lapátnyi kupacait kiállítások formájában mutatták be a művészet templomaiban.
Mint minden jó ötéves terv, ez is hatalmasat bukott. A Société Réaliste ezért elindított egy második ötéves tervet (2009-2014), amely képes volt hatványozottan megbukni. Hiszen a kollektíva kezdettől fogva csak a gyártósorairól hátra maradt selejttel törődött. Számított a hézagaik anarchikus terjeszkedése és az általuk generált anomáliák által vetett epilepsziás fény.
Ezek a torlaszképző maradványok szabotálták a műalkotásgyártó gépezetet, és napjainkra nyüzsgő és deformált archívumot képeztek, amely a hétvégék és a hétfők kivételével minden nap 14 és 18 óra között fogadja a látogatókat.