Az emlékezés útja

Moizer Zsuzsát eddig elsősorban jellegzetes akvarelljeiről és olajfestményeiről ismerhettük, mostani kiállításán azonban egy, a művészt 2007 óta foglalkoztató témát jár körbe, az emlékezés útjának különböző stációit nagyszabású installációként mutatja be.

Nagyméretű szilikon és gipszszobrai egy különleges térinstalláció részeként jelennek meg, melyeket több kisebb szobor egészít majd ki a galéria termeiben.

Moizer számára az új technika lehetőséget ad korábbi témáinak újragondolására, illetve kiegészítésre. A kiállítás központjában egy ember nagyságú szobor áll, amiből épp csak maga az ember hiányzik.

A mű kiindulópontja most is személyes emlékekből és magánmitológiákból táplálkozik, miközben a hangsúly fokozatosan áttevődik saját testéről az őt körülvevő szubjektív környezetére.

A családi élet töredékes emlékfoszlányai és az azoknak helyet adó környezet tárgyi emlékei idéződnek fel egyszerre a kiállításon. Egy valahol ottfelejtett kabátot, egy arcot, furcsa testtorzókat látunk, szinte feszítően sugárzik a családi otthonból és mindent megbocsátó szeretetbol sugárzó biztos támpontok és fogódzók fájó hiánya.

Az a hiány, ami először a töréshez, utána a teljes széteséshez, majd a lehetséges talpra álláshoz és újrarendezodéshez vezethet.

A kiállítással ppárhuzamosan tekinthető meg Moizer Zsuzsa, az Emlékezés Útja – Passage című kiállítása a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben. A két tárlat tematikájában is szorosan kacsolódik egymáshoz.