Az érzelmekkel telített szubjektív valóságérzékelés alkotói gyakorlata rendszeresen megnyilvánul a külvilág zajos, vizuálisan túlzsúfolt jelenségeinek ábrázolásaként. Barbulszki Gábor képsíkjai a gyermeki önfeledtség vidám gesztusával igyekeznek felszabadítani ennek a gazdag, öntörvényű belső valóságnak a dinamikai erőit.
Sajátos festői nyelvezetét egyedi látásmódjának akcentusai formálják, hiszen a Németországban élő alkotó a félig magyar, félig bolgár származása miatt három nyelv egymásra ható kulturális referenciáit is nyomatékosítja a képein.
Ugyanakkor – utalva az akcentus szó másik jelentésére is – élénk szín- és formahalmozásai a lényeg kiemelésére is tett szüntelen képi kísérletek, melyek inkább a hangsúlyvesztettség és telítettség érzéki tapasztalatát hívják elő.