Andres Serrano retrospektív kiállítása a híres-hírhedt
amerikai fotográfusnak az 1980-as évek közepe és
az 1990-es évek vége között készült
munkáiból ad válogatást. A kiállításon
a magyar közönség a 20. század végi amerikai
művészet egyik legfelkavaróbb és legvitatottabb
alakjának életművével találkozhat, és
első alkalommal tekintheti meg Serrano 1994-es budapesti tartózkodása
során készült fotósorozata néhány
darabját.
A kiállítás anyaga öt nagy tematikus csoportba
rendeződik, melyek Andres Serrano művészi pályájának
szakaszait is kijelölik. 1985 és 1990 között egymásba érő,
tematikus sorozatokat készített Testnedvek és Alámerülések
címmel. Mindkét sorozat sokkal provokatívabbra sikerült, mint ahogy azt
Serrano valaha is szerette volna. 1989-ben, egy kongresszusi ülés alkalmával
New York állam kormányzója, Alfonse D’Amato saját kezével tépte szét az
Alámerülések sorozatból származó egyik Serrano-kép reprodukcióját.
Az esemény széles társadalmi nyilvánosság előtt zajló viharos vitához
vezetett arról, hogy miért kell az amerikai Nemzeti Művészeti Alapnak
az obszcén művészeteket is támogatnia. A támadások mindenesetre
meghozták Serranonak a világhírt.
Az
obszcenitásként elhíresült, eredetileg monokróm
fény- és színtanulmánynak szánt szériák után
Serrano új műfaj, a portré felé fordult, és több tematikus sorozatot
készített különböző társadalmi osztályok képviselőiről.
Az első ebben a sorban a Nomádok volt 1990-ben, amelynek
képein a művész az utcán megismert hajléktalan emberek portréját
készítette el alkalmi utcai műtermében. A képeken ábrázolt, szerencsétlen
sorsú emberekből áradó emberi méltóság és a szituáció nyilvánvaló
megrendezettsége új stílust teremtett, amelyet majd későbbi munkáiban
fejleszt tovább. Ezt követően Serrano a Ku-Klux-Klan tagjait
fényképezte le saját környezetükben (Klantagok, 1990), illetve
holttesteket ábrázolt az elmúlás különböző fázisaiban (Hullaház,
1992), hogy szembesítse a látogatókat az erőszak és a halál elviselhetetlenül
zavaró képeivel. De még ezek a felkavaró képek is bizonyos nyugalmat árasztanak.
Serrano nagyméretű, a reklámok, a divatfotók, sőt, néha a
pornográfia kelléktárát is felvonultató képei idealizálják a szereplőket,
sokszor akkor is, ha témájuk a megalázott és emberi mivoltában lealacsonyított
individuum.
Serrano képei már a kezdetektől, az ellenük
fellángoló felháborodással együtt a kulturális
és politikai közbeszéd témáivá
váltak. Azok a kérdések, melyeket szenvtelenül
megkomponált és tökéletes technikával
kivitelezett képeivel a nézőnek szegez itt, Magyarországon
sem megkerülhetőek.
A kiállítás kurátorai Bjorn I. Follevaag és
Malin Barth.