Anyám haldoklik. Vagy legalábbis közeledik a földi lét vége. Tudata tiszta, kérdésekre egyértelmű, világos válaszokat ad. Majd hirtelen páni félelem lesz úrrá rajta. Könyörögve kéri, menjünk el innen, az éjjel levitte valaki egy hosszú, földalatti folyosóba, vitte, vitte, alig talált vissza.
Ennek sok éve, de emléke nemhogy halványulna bennem, időről időre visszatér. Ki vitte le? Mit láthatott ott? Mitől volt számára oly borzasztó? Annak a folyosónak valahol vége lehetett, volt ott kijárat, egy ajtó vagy ablak?
Amikor e ciklus elkészítésének gondolata felmerült bennem, keresni kezdtem a hasonló elbeszéléseket, történeteket; egy résnyire nyitott ajtót, ablakot vagy legalább egy kulcslyukat, amin átkukucskálhatnék.
Céljaimat nem szokásom feladni, úton vagyok. Közben képeket készítek. Eddig jutottam.
Apáti-Tóth Sándor