A kiállítás kurátora Christoph Tannert, a berlini Künstlerhaus Bethanien igazgatója, a Műcsarnok felkérésének eleget téve, idén őszre hét, nemzetközileg is ismert, magyar művész részvételével egy olyan kiállítást álmodott meg, amely rávilágít arra a sokak által megfogalmazott kérdésre, hogy miként láthatja, és egy kiállítás médiumán keresztül, miként láttathatja a külföldi kurátor a kortárs magyar képzőművészetet.
A Künstlerhaus Bethanien igen fontos helyet foglal el a német kortárs képzőművészeti mezőben. Elsősorban kiállítóhelyként, műteremházként működik, szervezési, közvetítői, kapcsolattartási feladatokat lát el. Szerteágazó nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, így rendszeresen fogad magyar művészeket is. Az intézmény vendége volt többek között Nádler István, Lakner László, Szarka Péter, Lakner Antal, valamint a jelen kiállításon szereplő Beöthy Balázs és Szacsva y Pál is.
Christoph Tannert a kiállítás címével – „Out of Time” – nem pusztán egy örökérvényű filozófiai kérdést, a múlt a jelen és a jövő kapcsolatát vizsgálja, hanem egyben önmaga sajátos helyzetére is utal. Kiállítási koncepciójának kialakításában nem kis része volt a kurátor saját emlékeinek. A rendszerváltást megelőzően is rendszeresen járt itt, így nemcsak a számára oly meghatározó, a mindennapi élet kulturális aspektusait érintő változásokra reflektál, hanem az azóta eltelt években a művészet színpadán játszódó folyamatokat is figyelemmel kíséri. A látogató nem pusztán egy nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező, művészettörténész-kurátor nézőpontját ismeri meg, hanem azt is, hogy mit jelentett a múltban, és mit jelent ma Magyarország egy – ahogyan a kiállításhoz készült katalógusban fogalmaz – „ex-NDK-s, protestáns szász és hátizsákos berlini” számára. A kiállítás azonban távolról sem nosztalgikus. Sokkal inkább azt a mindenki számára „kényszerítő” erejű tapasztalatot igyekszik a művészet szintjén megragadni, amely a mának, a . század elejének időhöz fűződő sajátos viszonyát, az idő szövevényes, a lét mikéntjét konstruáló voltát jelenti. „Az Időn túl” a Műcsarnokban párhuzamosan zajló másik két, elsősorban a legfiatalabb művészek munkáit bemutató kiállításhoz (Klíma, Szerviz) is szervesen kapcsolódik, így a művészi tapasztalat idődimenziójára is utal.
A kiállítás anyaga, szinte minden műfajt felölel: Benczúr Emese munkája, amely az idő sürgető erejével szemben a pihenést kultiválja, kifejezetten a Műcsarnok apszisárának sajátos terére készült. Beöthy Balázs panorámaképe az idődimenzió egy emberi tényezőjére, az emlékezésre, a memóriára reflektál. El-Hassan Róza munkája egy múltbeli cselekvés eredményét (objekt) és egy másik jövőbeli előreláthatatlanságát (terv) fogalmazza meg. Nagy Kriszta képei a klasszikus olaj/vászon és a legújabb kor technológiáját, a mai kultúra képi világát rendezi egymással kapcsolatba, s a személyesség az intimitás már-már provokatív dimenzióit jeleníti meg. Németh Hajnal printjein hét nap, hét különböző szereplő életéből kiragadott egy-egy pillanatát követhetjük nyomon. Ezek a képek olyan életérzést sugallnak, melyek láttán nem felejthető el a felgyorsult idő hatása. Sugár János lírai installációjának különös szereplője Szent Expeditus, aki mindamellett, hogy a vizsgázók és a navigátorok védelmezője, a futuristák is szentjükké fogadták. Habár létezését jó párszor megkérdőjelezték, történetei mégis elszakíthatatlanná teszik az időtől, a gyorsaságtól, a sürgetettségtől. Szacsva y Pál különleges technikával készült nagyított fényképei a valóság és a látszat, a tér és az idő kapcsolatát kutatják.
A kiállítás a „Nyugat-keleti díván – művészidentitás a . században” című programsorozat része, amely a Goethe Institut Budapest együttműködésével és az Allianz Kulturális Alapítvány támogatásával jött létre.
Bora Éva Beatrix
Kurátor asszisztens