Bohus Réka korábbi sorozatait (Konstruktum, Ami maradt) az egyes tárgycsoportokhoz fűződő személyes kötődésének megragadása jellemezte, a tárgyak bemutatása által absztrahált bizonyos érzelmi szálakat. Jelen témájának ihletője saját gyermeke, aki 4 és fél éves korából adódóan a maga egyedi módján érzékeli saját környezetét. Ez az életszakasz, melyet jelenleg megél (második kisgyermekkor), a személyiségfejlődés egy kiemelkedő jelentőségű korszaka. Egyre erősebb éntudattal rendelkezik, van akarata, apróbb céljai. Tapasztalati tudás hiányában azonban teljesen másként, azaz nem értelmi, hanem sokkal inkább érzelmi alapon kapcsolódik a jelenségekhez, az ismeretlenre pedig saját fantáziájával próbál magyarázatot találni. A látás számára a legfontosabb érzékelési mód; olyan részleteket tart fontosnak, melyek érzelmi világára gyakorolnak hatást.
Bohus vizuális alkotóként (és már anyaként) a fotográfia eszközeit segítségül hívva szeretné megragadni azt a különös észlelési módot, melyet egyszer mindannyian megtapasztaltunk, ehhez fűződő emlékeinket felidézni azonban szinte lehetetlen. Ezen életkori sajátosságokról olvasva számos olyan fogalommal találkozott, melyek fontos táptalajt nyújtanak a téma feldolgozásához: fantáziahazugság, cselekvéshez kötött emlékezés, mesetudat, artificializmus, esztétikai érzelmek, az ábrázolás, mint pusztán funkcionális, nem célirányos tevékenység, érzelmi kötődés szerinti aránytalan ábrázolás.
A fotográfiát, mint a látás közvetítőjének eszközét használva szeretné az alkotó a tárgyfotó és csendélet fotó műfajának rá- illetve megmutató tulajdonsága mentén megragadni azt a keskeny határvonalat, mely a valós és a megalkotott kép között helyezkedik el. Habár kisfia példájának köszönhetően kezdte érdekelni a téma, a sorozat mégsem gyermeke személyéről szól; ő itt egyfajta szűrőként van jelen, melyen keresztül Bohus vizsgálódik, próbálja megérteni a korosztályára jellemző absztrakt gondolkodásmódot. Célja egy előre megépített környezetben dokumentálni annak a sajátos energiának az eredményét, amely a fiával való interakciókon keresztül nyilvánul meg, és amelynek köszönhetően a tárgyak eredeti funkciója átlényegül, új értelmet nyer.
A téma teljes körüljárásához többféle műfaji megközelítést is alkalmaz. Amellett, hogy eredeti környezetükből kiemelve bemutatja azokat az objektumokat, melyekre gyermeke sajátos módon fókuszál, pillanatképek, vagy konkrét tárgyak valós megmutatásán keresztül mélyebb tapasztalásnak engedhet teret. Azáltal, hogy alkotói szemmel kezdte el vizsgálni fia kreációit, viselkedését, reakcióit, egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy ez egy rendkívül gazdag és sokrétű téma, melynek lényegi megragadásában fontos szerepet fog játszani az idő múlása is. Ahogyan fia cseperedik, úgy érlelődik folyamatosan a világról alkotott képe, apránként formálódik a fantázia és a realitás határainak aránya.
Bohus Réka szeretne úgy viszonyulni a projekthez, hogy az az idővel egy hosszútávú fejlődési folyamat bemutatására alkalmas sorozattá bővülhessen. Izgalmas vállalkozás lehetne iskolás korig, vagy még tovább végig követni azt, ahogyan ez a kezdeti kép a világról egyre gazdagabb, egyre életszerűbb állomásokhoz érve miként formálódik tudatosabb, egyre inkább az értelmi jelentéseket előtérbe helyező felfogásmóddá. Hosszú távú célja egy fotókönyv létrehozása, melyben az évek alatt létrehozott képanyag kerek egésszé érhetne.