A Laoszban forgatott ötcsatornás installáció egy hosszú fríz elrendezését követi: a középső képernyőt két függőleges és két vízszintes helyzetben levő képernyő veszi közre. A videókban a háború archetipikus jelenetei és természeti képek váltakoznak. A háborút ábrázoló jelenetek a televízió és a videójátékok képeire utalnak, míg a természeti képeken vízesés, sziget és egy Lélekfa látható, melyek a laoszi spirituális életre vonatkoznak.
A háborús jelenetekben gyerekek, illetve Marina Abramović is szerepel, ezzel is a részvét és a felelősség érzetét erősítve. A mű címe az üresség hagyományos buddhista fogalmára utal, amikor is a szellem kiüresítése teszi lehetővé, hogy egy másik tudatállapotba kerüljünk, ami jelen esetben a befogadás aktusa révén történő megtisztulás elérését jelenti.
Az 8 Lessons on Emptiness with a Happy End című videó eszmeiségében különbözik a legtöbb, általában ellentétes minőségekkel dolgozó politikai-aktivista témájú kortárs műalkotástól. E munkájában Marina Abramović részvétre szólít fel, elítéli az erőszakot és annak reprezentációját, és felajánlja a megváltás lehetőségét.
A budapesti bemutató különlegessége még, hogy megtekinthető – a művész és egy genfi galéria jóvoltából – a laoszi projekthez készített eredeti rajzokból néhány darab, valamint a forgatás helyszínéül szolgáló ház makettje is.
A belgrádi születésű, ma New Yorkban élő Marina Abramović a hetvenes évek óta műveli a performansz műfaját. Különös gondot fordít alkotásai befogadásának meghatározására, performanszainak dokumentálására, valamint műveinek újra előadására.
Művészetében a test egyszerre szubjektum és objektum, ezért gyakran jut el saját testének határaihoz. Performanszai során a kiüresítés és átalakítás technikáit használja annak érdekében, hogy a létezés magasabb szintjének eléréséhez mind saját magában, mind a befogadó közönségben megteremtse a megfelelő feltételeket.