DLA kutatás címe: Az üresség vizualizációja
Kiállítás címe: Az ürességben készült
Performansz címe: Nem-én
Az Ürességben cselekedve projekt 2019 óta folyamatos, alakul és fejlődik, illetve közvetlenül kapcsolódik az Üresség vizualizációja című DLA kutatásomhoz.
Az üresség elve a buddhizmus egyik fontos aspektusa; az üresség azonban nem jelent üreset. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem létezik. Az üresség nem egyenlő az üressel. Az üresség Nágárdzsuna filozófiai rendszerének egy olyan értelmezése, amely az eszmét egy középutas filozófiai nézőponton keresztül fogalmazza meg. Ez egy relativisztikusan értelmezhető fogalom, miszerint valami összefügg, attól függő keletkezésben él, és lényege a végső igazságra törekszik. Főként a nem-én aspektust tanulmányoztam és arra összpontosítottam, hogy az ürességet a performanszművészet segítségével jelenítsem meg. Ez egy olyan performansz, amelyben a nem-tárgyias célok nem-tárgyakon keresztül fejeződnek ki. Az emberi test valós és nem valós esszenciákat egyaránt tartalmaz, pontosan ott van, ahol létezik. Az, hogy mikor és hol létezik, volt a művészi kutatásom része.
Az üresség a tárgynélküliség egy másik fajtája.
A nem-tárgyak kombinálódnak, hogy tárgyakat hozzanak létre, és a tárgyak kombinálódnak, hogy más tárgyakat hozzanak létre. A nem-tárgyak kombinálásának olyasfajta folyamata, melynek eredményeként nem-tárgyakat jönnek létre, felettébb érdekes volt. A nem-tárgyak, bizonyos értelemben, a dolgok lényege. A performanszok olyan kísérletek, amelyek az üresség, a nem-én filozófiáját fejezik ki sámáni rítusokon keresztül az európai szcéna képzőművészeti vagy természeti kontextusaiban. A sámáni rituálék egy része azt a pillanatot kívánta megjeleníteni, amikor a szellem leszáll az égből, ideiglenesen belép/megszállja az emberi testet, elvégzi a rituálét, majd visszatér. Kölcsönhatásba kerültem a hellyel, átéreztem a környezet energiáját, és az adott helyzetben felmerülő érzékiséggel, improvizatív hangok és performanszok készítésével tettem ezt még egyértelműbbé. Nincs ott egyén, és nem létezik ott az én sem.
Az ilyen típusú performanszokat nevezhetjük nomád performanszoknak.
Ezek a különböző természeti helyekre való eljutásról, független cselekedetekről, az adott helyhez való kapcsolódásról, az élő és élettelen tárgyakkal, az emlékekkel és temetkezési helyeken a jövővel való interakcióról szóltak. Hol vagyok én? Hol létezem? Ezek a kísérleti törekvések érvényesítései és kifejezései voltak, melynek során felfedezhetjük a létezésünket, hogy megfogalmazhassuk, miként létezünk a pillanatban, az emlékek és a jövő között. Egyaránt tartalmazza az élettelen tárgyakkal való alkotómunka és a sírlátogatások bemutatását is.