Az 1970-es évektől konzekvensen használja, transzformálja a múlt és a jelen, ismert és ismeretlen, talált és keresett vizuális korlenyomatait. Az ábrázolt tárgyak, személyek metafizikus, a személyes és a fogalmi idő pedig hol szimbolikus, hol lírikus, hol pedig ironikus formában jelennek meg álló és mozgóképein.
Alkotásaira jellemző a textus használata. A szövegekhez tartalmi értelmezésükön túl vizuálisan is kötődik. Számára például a nevében is megjelenő 2-es számjegy nem egy matematikai jel, hanem egy forma.
Sokféle technikát és médiumot használ. Kísérletező, folyamatosan megújuló alkotó. Munkáit nem lehet irányzatokba foglalni. Használja ugyan a kortárs formanyelvet, mégis közérthető módon vezeti a befogadót olyan mélységekig, ahol valami eredeti megmutatható.
Az, hogy művészete lényegét tekintve kategorizálhatatlan, nem egyszerűen a megformálás módjának és médiumának gazdagságából adódik, hanem abból, hogy Hegedűs 2 nem oldódik fel az irányzatokban.
A jubileumi, hatvanadik születésnapja alkalmából rendezett kiállítás képanyaga sorozatokból áll (festmények, objektek, fotók). Az azonosság, hasonlóság és különbözőség (a forma vizuális összegzésének) fogalmát tematizálja, és jeleníti meg a vonal, folt, forma és színek egymáshoz való viszonyában, variálásában. Munkáin jelen vannak a földi dolgok szerves és szervetlen, természetes és mesterséges matériái, képződményei.
Mindez leginkább a Trafikciók című 3D hatású technikával megvalósított fotómontázs sorozatában ötvöződik. A képek alapmotívuma egy korabeli (70-es évek), vörös színűre festett trafik téli hóesésben, ahol azonos helyszínen különböző és hasonló látvány tárul elénk az irreális és (szür)reális keveredésében, feloldásában.