A rajzok egy része tavaly nyáron, másik része idén tavasszal készült. Március 12-én reggel 5-kor ébredtem, teli feszültséggel, életem és lelkem kínjai gyötörtek. Rögvest telefont ragadtam, majd e-maileket röpítettem a világba. Kb 11-re ráébredtem, hogy jobban járok, ha minden reggel készítek egy rajzot.
És így is lett. A krízis egy része, mely feszített, generációs kérdés volt. 19 éves lányom függetlenné válásával egy utat járok be, visszafelé is: önmagam árnyékán túl szüleim árnyékával is találkozóm van.
Az úton sok volt a fájdalom: családterápia és kemoterápia sziklái között hajóztam. Bizony, az emberi lélek bizonytalan, az emberi állapot romlandó. Olyan erok törtek fel bennem, amikhez porszemnek bizonyultam.
Almási Gertrud