Belülről mindenki rózsaszín

Csekő Andrea geometrikus, négyszög alapú kompozíciói és Kun Fruzsina réteges, sejtelmes világai első pillantásra két eltérő univerzumot tárnak elénk, mégis mindketten a láthatatlant teszik láthatóvá. Andrea szigorú formái a struktúra és rend érzetét keltik, míg Fruzsina elmosódott határai rejtett, titokzatos dimenziókat nyitnak meg. Mindkét alkotó képeire igaz, hogy a hullámzás, örvénylés, tágulás, áramlás – jellemzően puha mozgások – érzetét keltik a nézőben. Hogyan kapcsolódnak ezek a különböző megközelítések, és milyen közös igazságot tárnak fel?