Ugyanebben az idoben fémlemezből hajtogatással, gyűréssel szobrokat hozott létre, illetve fémtárgyakat alakított át amorf alakzatokká, és drótplasztikákat készített.
Az 1970-es évek elején a villányi és a nagyatádi alkotótelepen nonfiguratív szobrokat faragott. A 70-es évek második felétől a torzó lesz művészetében a meghatározó motívum.
A torzók folytatásai a testrészleteket ábrázoló nagyméretű kő-, fa- és márványszobrai és a 80-as évek második felétől születő, ujj-részletekből épülő sorozata.