Román György munkáit – akár képzőművészeti, akár irodalmi alkotásairól van szó – „a halaszthatatlan közlendő mindegy-technikája” (Erdély Miklós) jellemzi. Nehéz kategorizálni, sémákba zárni művészetét, melyben gyermekkori betegségének látomásos álmai és a fantáziavilága által meghatározott, naplóiban akkurátusan lejegyzetelt expresszív és víziószerű hangulati elemek keverednek.
„Az érzékelésnek, a gondolkodásnak és a felismerésnek olyan intenzitása ez, ami rendkívül szenzibilissé tesz, hangulataimat pedig szélsőségessé fokozza… És persze aggályokat is ültet belém, aggodalmakat, félelmeket, hipochondriát”. Ifjúkori utazásainak (Berlin, Párizs, Sanghaj) hányattatásai, emlékei, életének traumatikus időszakai később is visszatértek képein.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem a magánygyűjteményekből válogatott – kevésbé ismert műveket is tartalmazó – anyagból kiindulóan, Román szépírói tevékenységének felidézésével mutatja be az életmű komplexitását.
A festmények mellett grafikák, tanulmányrajzok, álomnaplók, dokumentumfotók, kéziratok, valamint a művészről 1979-ben készült portréfilm adja a kiállítás anyagát.