Betűk kockajátéka

Az 50 éve, 1962 májusában létrehozott párizsi Magyar Műhelyt bemutató kiállítás átfogó képet ad a folyóirat tevékenységéről és három fő működési területéről (lap, kiadó, munkaközösség). Az 1956-os forradalom leverése után Nyugat-Európába, az akkori szabad országokba emigrált fiatal értelmiségiek indították el a lapot Párizsban. Habár az első szerkesztői névsorban még hatan szerepeltek, három „ősszerkesztőt” szokás emlegetni: Nagy Pált, Papp Tibort és Bujdosó Alpárt. A folyóirat 1990-től Magyarországon jelenik meg, de megtartotta kötődését Párizshoz és Bécshez is. A szerkesztést fokozatosan átvette az ifjabb generáció. A lap immár a 159. számnál tart.

A Magyar Műhely az újító irodalmi kísérletek terepe, mindig helyet kapott benne a vizuális, a konkrét költészet, a lettrizmus, törekedett szöveg és kép egyenrangúságának megvalósítására, a befogadó sajátos bevonására az alkotás aktusába, és nyitott a posztmodern irodalomtudomány felé. Ezen kívül összművészeti, intermediális alkotásoknak is teret adott: a mail art (küldeményművészet), a konceptuális művészet, a kísérleti zene, a performansz, a happening s még számtalan művészeti megnyilatkozás számára.

A folyóiratot a vizuális költészeti műveken, képverseken, képzőművészeti alkotásokon, a Magyar Műhely-találkozókról és performanszokról készült fotókon, illetve hanganyagokon és filmeken keresztül mutatjuk be. A szerkesztőség szerteágazó levelezése és irodalmi dokumentációja közgyűjteményünk kézirattárát gazdagítja, amit szintén segítségül hívunk a Magyar Műhely sokszínűségének érzékeltetéséhez. Többek között láthatók Bálint Endre, Bíró József, Bujdosó Alpár, Csutak Magdolna, Erdély Miklós, Haraszt˙ István, Hegyi Lóránd, Juhász. R. József, Major Kamill, Maurer Dóra, Megyik János, Nagy Pál, Papp Tibor, Pátkai Ervin, Perneczky Géza, Petőcz András, Schöffer Miklós, Sőrés Zsolt, Székely Ákos és Szkárosi Endre művei.