Bizalom

A Bizalom című kiállítás a Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán tanuló, vagy a közelmúltban ott végzett fiatal szobrászok alkotásait mutatja be. Egy-egy, a művészeten belüli műfaj keretein belül rendezett csoportos kiállítás, amely a közelmúltban készült anyagot mutat be, automatikusan értékes információkkal szolgál az adott műfaj állapotára vonatkozóan, s diskurzust generál mind szűken vett témájáról, mind a kortárs művészetek egészéről. Ugyanakkor az utóbbi évtizedben megjelenő, a magyarországi szobrászatot felpezsdítő művészgenerációk alkotásai nem férnének el egy tízszer nagyobb kiállítótérben sem.

A pécsi kötődésű művészek sem képviselnek egy egyértelműen elkülöníthető és a nem pécsiektől eltérő stílust vagy koncepciót. Ami közös bennük, az „mindössze” a fizikai háttér: a pécsi tanulmányok és a mesterek. Referenciáik, inspirációs forrásaik és művészi döntéseik rendszere pedig a lehető legkülönbözobb.

A kiállításon láthatunk az anyagminőségek és térformák kombinálásával hagyományos módon bíbelődő absztrakt szobrot, politikai- és morális kérdésekre reflektáló köztéri alkotást, szubjektív szerepanalízist bemutató képsorozatot, vagy biológiai kísérletek koncepcióján alapuló installációt.

A hagyományos szobor- és szobrászatfelfogás átalakulása immár több, mint egy évszázados folyamat, a szobrászat fogalmának meghatározása tehát e tárlat esetében is termékeny vitákhoz vezethet. A ready made közzététele, a kiállítóterek koncepcionális változásai, a mozgás és az időfaktor megjelenése, a közösségi térben való művészeti jelenlét metamorfózisai, az objektek-nek nevezett háromdimenziós alkotások feltűnése, a környezetművészet és a land art elterjedése, vagy a legkülönbözőbb installációknak mint önálló műfajoknak a megjelenése radikálisan gazdagították a térben megjelenő művészet tartományát.

Ugyanakkor a szobrászati rajz után egyre nagyobb jelentőséget nyert a szobrászati folyamatokat dokumentáló vagy éppen azokat kizsákmányoló fotó, film és videó, amelyek így részben szintén a szobrászattal kapcsolatos műfajokká váltak. A kiállításon szereplő fiatal művészek számára ez az évszázados folyamat evidencia, s az új műformákban való gondolkodás nem radikális, hanem minimális előírás. A kiállítás a széles közönség számára ugyanakkor sokat mesél a szobrászat történetéről és jelenéről – s mivel az alkotók pályájuk elején járnak, annak jövőjéről is.