A Deák Erika Galéria örömmel mutatja be Alexander Tinei legújabb kiállítását, amelyen az alkotó legfrissebb rajzai szerepelnek.
Tinei új sorozata korábbi alkotói korszakára, a kétezres évek elejére utal vissza, amikor elsősorban fekete-fehér grafikákat készített. Mint akkor is, legújabb művein is magukra hagyott alakokat látunk, itt nincs tér és idő, amibe beágyazódnának, nincsenek kapaszkodóik, nincs kontextusuk, amely segítségével definiálhatnák magukat, amivel mi definiálni tudnánk őket. A színek hiánya, az egy-egy gesztura fókuszáló történetmesélés gesztusa egy olyan érzelmi intenzitást sugall, ahol nincs feloldozás, menekülőútvonal, csak a szembenézés és a feloldozás lehetősége.
Tinei alakjai teli vannak titkokkal, hiszen a kompozíciók mellőznek mindenféle magyarázatot, és nem azért, mert figurái történetnélküliek volnának, hanem azért, mert ők valójában zárványok, akik, mint egy időkapszula, őrzik saját történetüket. Ezek világba kivetett, magányos figurák, legtöbbször fiatal férfiak, akik nemcsak elszigeteltségüket, de jelen világunk individualizálódását is tematizálják.
Tinei rajzai, mint előző festmény vagy litográfia sorozatai, az emberi létezés tünékenységéről, a létezési legfontosabb pillanatairól szólnak. Ezek a rajzok is az idő és a test viszonyát analizálják, azt, hogy a korpusz col tempo miképpen destruálódik vagy éppen válik semmissé. A törékeny, de mégis biztos vonalvezetés, a satírozások, az üres felületek, a hiányok mind-mind az emberi tünékenységéről tudósítanak.
Ezeknek a többszörösen nyitott kompozícióknak a vizualitása az idő és az emlékezet egymáshoz való viszonyait is tematizálja, azt, hogy múltbéli történeteink hogyan tűnnek el fokozatosan, hogy válnak semmissé az elménkben. A kompozíciók a hiánnyal és az elmúlással kapcsolatos gondolatokat hívják elő, amit az alkotó furcsa, borongós hangulatú, álomszerű, időnélküli terei még inkább felerősítenek.