Paul Riedmüller festészetével roppant egyszerű azonosulni, mivel képeiben hétköznapi elemeket helyez mesterséges környezetbe, létrehozva ezzel egy hibrid provinciát, az online és a valós tér együttes ábrázolását. Riedmüller munkássága túl mutat a digitális jelenségek önmagukban történő megjelenítésén illetve a festészeten keresztül, egy másik médiumba történő átültetésén, sokkal inkább érzékelteti a technika által megváltozott valóságérzékelésünket.
A folyamatos impulzusokat generáló „virtuális falu” kijelzők által megszokottá és átélhetővé váló új, spektakuláris valóságát. A képek terét voltaképp arra használja, hogy körvonalazza a jelenünket befolyásoló vizuális kultúrát, ezzel egyszersmind meghatározva alkotói nyelvezetét. Így a festő közérthetővé teszi képi világát, ránk hagyva azt kihívást, hogy megfejtsük és értelmezzük az ismerős összetevőknek az általa létrehozott együttállását.
A festményeinek különböző rétegei egy komplex folyamat eredménye, mesterséges képgenerátorokkal és manuális alkotófolyamatból létrejövő kollázskompozíciók. Talált felvételektől kezdve tengernyi vizuális elemet használ fel a kollázskompozíciói létrehozásához, amelyeket aztán megfest, megfordítva ezzel a digitális képalkotási folyamatát. Festményei humoros és játékos módon kérdőjelezik meg a hagyományos vizuális fogyasztásunkat.
Műveinek felületét szemet megcsaló módon formálja. A legkézenfekvőbb ábrázolási formát, a trompe-l’œil-t segítségül hívva képes érzékeltetni a valóság megélésünk egyre inkább relatívvá váló körülményét valamint a festészet önmagára folyton visszautaló megújulási kísérletét. A digitális megtévesztések (például a CGI és a deepfake) kontextusában is megfelelő kelléként szolgál az alkotó számára, a kép és a valóság közötti kapcsolat megértésére tett vizsgálatában. Paul Riedmüller művei manipulatív módon perspektívát, fényt és teret szimulálnak, amelyek síkba vetített optikai rejtvényeként viselkednek.
A Horizont Galériában megvalósuló, első magyarországi bemutatkozó kiállításának címe: ‘Blender’. A szó szerinti értelmezésén túl (az angolban ‘turmixgép’ vagy ‘kever valamit’, a németben ezeken kívül ‘csaló‘ vagy ‘trükkös’ a jelentése), utal a hasonló elnevezésű, szabad felhasználású háromdimenziós grafikai programra, melyet Riedmüller gyakran használ a képei modellezésénél.
A vizuális effektek létrehozására szolgáló szoftver elnevezését a vele megegyező című Yello elektropop szerzemény után kapta. A kilencvenes évek hajnalán íródott, különféle hangmintákból építkező, hangulatilag és zeneileg is meglehetősen jellegzetes atmoszférát teremtő dal kifejezi mindazt az kísérletező jelleget amit az szerkesztő program nyújtani képes.
A kiállítás címe a világ háromdimenziós újjáépítésének a metaforájaként is felfogható. Emellett tükrözi a jelenünk diverz állapotát, a valóság és a “digitális más” (‘digital other’) közötti kellő egyensúly megtalálásának a folyamatos kutatását. A kiállításon látható alkotásaiban épp oly fontos szerepet kap a realitás és az illúzió közötti határok egyre inkább eltolása, összemosása mint a számítógépes program által épített tér és annak dekorálása.
Kovács Kristóf (Sajnos Gergely, helyszínelő)