Boldogság

A történet a „művésznő” rövid esszéjével indul. Ebben az életére reflektál és kijelenti, hogy mindazt, amit eddig tett, csak azért tette, hogy boldog legyen. Jóllehet ez természetesen kétséges dolog, és senki sem tudja pontosan, hogy mi is az a boldogság.

A „művésznő” később sokat dolgozik a kezével. A „művésznő” szokványos életében viaskodás zajlik: mindig van ott valami irónia, és egy csipetnyi, de nélkülözhetetlen öncsalás.

Egyúttal kérdéseket vet fel a „művésznő” az alkotása révén, úgymint: vajon mi volna „művészet”, és hol húzódik a határ művészet és nem-művészet között. Az alkotás felől rálátás nyílhat arra, hogy a „művészet” mitől lesz jelentékeny, és hogy igazából mennyire érinti az emberek érzéseit és belső világát.