A Borsón álmodott álmok című, Horizont Galériában megvalósuló kiállítás Szilágyi Mária keramikus munkásságával kapcsolatban egy új megközelítést kíván nyújtani. A kiállítás létrejöttét többek között az teszi indokolttá, hogy az Iparművészeti Főiskolát végzett keramikus alkotásait használták fel a Szomszédok sorozat ikonikus főszereplőjének, Szikszay Etusnak a kellékeként.
Az ezáltal teremtett szituáció egy újszerű olvasattal szolgál az 1979-ben elhunyt keramikus életművével kapcsolatosan. Mivel az említett teleregény egy létező alkotó teljes életművét helyezte át a kornak megfelelő, javarészt életszerű elemeket tartalmazó elképzelt környezetbe, azaz a televízió képernyőjére.
Tehát Szilágyi alkotásai, a kellő és hiteles korrajz megalkotásához megfelelő díszletként szolgáltak, aminek köszönhetően ezek a kerámiák jelentették a sorozat készítői és nézői számára a konszolidált átmenetet a szocreál és a modern művészet között.
Mindazonáltal kérdésessé válik az iparművészeti tárgyak és az alkotó ilyesfajta felhasználása, valamint országos hírneve. Ugyanis a nézők közvetlenül, vagy tudat alatt, egy szerepet játszó színészhez kapcsolnak egy autonóm életművet.
Meglehet, hogy az ilyen fajta egybeolvasztás a közönség egy kis részét érintette csak, de a köztudatban ezek az egyedi alkotások sokkal inkább kapcsolódnak a sorozat szereplőjének az alakjához mint a valódi készítőjükhöz.
A sorozat az ezzel kapcsolatos kételyeket egyáltalán nem oszlatta el. Mivel az 1987 és 1999 között forgatott és hétről hétre sugárzott teleregény egyetlen részében vagy stáblista felsorolásában sem tettek említést a kerámiák valódi készítőjéről.
Ezzel párhuzamosan a kiállításnak az is célja, hogy bemutassa Szilágyi Mária hagyatékának egyes domináns elemeit, amin keresztül betekintést nyerhetünk az organikus elemekből építkező, olykor folklórisztikus vagy bibliai utalásokat tartalmazó, kísérletező alkotásokat magába foglaló, sérülékeny életműbe, amely a hetvenes évek végén , a művész halálával ugyan lezárult.
Ám a már említett újabb összefüggés mellett máig tud aktualitásokkal szolgálni, úgymint a kerámiák egyik fő motívumának, a balladákban szereplő nőalakok spirituális feminista megközelítése. Illetve a vidéki kulturális intézmények gyűjteménykezelésének helyzete, állapota avagy a mára kanonizált életművek hitelessége és annak megkérdőjelezése.
Így hát a kiállítás egyszerre kísérli meg rekonstruálni az ikonikus sorozat egyes elemeivel, illetve a mára homályba veszett életmű figyelemre méltó darabjaival az őket körülvevő környezetet, így a kerámiákat átjáró atmoszférát. Mindezt természetesen az adott szituáció kellő összefüggéseinek a megteremtésével teszi a befogadó számára közérthetővé.
A Horizont Galéria, illetve a kiállítás kurátora; Kovács Kristóf (Sajnos Gergely), helyszínelő, nem pusztán visszatekintésként vagy tiszteletadásként tekint a sokak számára elfeledett és némiképpen átértelmezett, terjedelmes életművet bemutató tárlatra, hanem egy új nézőpontból kívánja megközelíteni a jelenünket meghatározó vizuális világ kulturális nyelvezetének forrását és az intézmények, közintézmények státuszát, valamint kultúraközvetítéssel kapcsolatos szemléletüket, amin keresztül tájékozottságunkat kamatoztathatjuk vagy az ismereteinket új kontextusba helyezhetjük.