Budapest Jam

Anita, Zsolt és Péter városi helyszíneket mutatnak be: Kossuth tér, Déli pályaudvar, üres utcák és villamosmegállók, fölénk tornyosuló betonépítmények és furcsa, álomszerűen elmosódó terek.

Jelenlegi kiállításukon olyan, számukra fontos helyekkel foglalkoznak, amik részei személyes történeteiknek, élményeiknek, de egyben kötődnek a társadalom kollektív emlékezetéhez. Művészetükben a városrészek víziószerű emlékképekké formálódnak, felismerjük a helyszíneket, mégse tudjuk, hogy mivel állunk szemben: konkrét visszaemlékezés, vagy homályos, szürreális „flashback”?

Élesen meghúzott határvonalak, struktúra, térbeliség, vagy talajtalanság, lebegés? Az építész megálmodta, megteremtette az epületet, ők a már megvalósított alkotást képezik le, csupaszítják, alakítják a saját szubjektív valóságélményükhöz. Egyensúlyozás a valóság és a fikció, az ábrázolás, és az absztrakció határán.

A ritmus, mintázat, vonal, a különböző felületek ritmikája meddig alkot térélményt, illúziót, és mikor lesz csupán felület, szín, forma, anyag? Az emberi jelenlét hiányzik a képekről, mégse tehetünk mást, mint hogy mindenhol azt keressük; a Köztársaság téren, a villamosmegállóban, vagy a lakótelep házai előtt elsuhanó buszon.

A megnyitón házi lekváros kenyeret és limonádét szolgálunk fel /házibuli jelleggel hozhattok magatoknak alkoholt/.