A „Byte me” kiállítás a technológia és az emberi/nem emberi perspektíva bonyolult kölcsönhatását vizsgálja. Egy olyan korban, amelyet a folyamatosan fejlődő technológiai fejlődés jellemez, az organikus és a mesterséges közötti hagyományos határok egyre inkább elmosódnak. Haraway „make-kin” koncepciója mélyen rezonál ebben a kontextusban, arra ösztönözve minket, hogy a technológiával való kapcsolatunkat mint az együttműködés formáját gondoljuk újra.
Az online platformokat irányító algoritmusok megfelelő példát nyújtanak erre a szimbiózisra. Ezek az algoritmusok bonyolult adatelemzések hálózatán keresztül személyre szabott tartalmat állítanak össze, a hirdetéseket egyéni preferenciáinkhoz igazítva. Ez a technológia és a felhasználó közötti bensőséges kapcsolat egyedülálló visszacsatolási hurkot hoz létre, amely alakítja a valóságról alkotott képünket, és megkérdőjelezi az objektív reprezentáció fogalmát.
A művészetben új médiumok jelentek meg e technológiai fejlesztések közvetlen következményeként. A művészek ma már a legmodernebb eszközöket használják fel elképzeléseik kifejezésére, kitolva a kreativitás határait és kiterjesztve a művészi kifejezés lehetőségeit. A művészet és a technológia összefonódása lehetőséget kínál arra, hogy feltérképezetlen területeket fedezzünk fel, túllépve a hagyományos korlátokon, és átölelve a mesterséges kommunikációs formák bátor, új világát.
A kortárs diskurzusokat átható techno-optimizmus közepette azonban továbbra is fennáll a humanista kétely. Miközben eligazodunk e digitális birodalom bonyolultságában, megkérdőjelezzük a technológiától való növekvő függőségünk etikai következményeit. Csökkenti-e ez az új keletű függőség az emberi cselekvés jelentőségét? Össze tudjuk-e egyeztetni a technológiai fejlődés csábítását a hiteles emberi tapasztalatszerzés iránti alapvető vágyunkkal?
A technológia és a művészet közötti kapcsolat tele van ellentétekkel és összetettséggel. Történelmileg a művészek mindig is küzdöttek az organikus és a mesterséges közötti feszültséggel, és igyekeztek összeegyeztetni ezeket a látszólag különböző területeket. A technológia és a művészet fúziója azonban lehetőséget kínál arra, hogy túllépjünk ezen a kettősségen, és új kreatív határokat alakítsunk ki. Kritikus fordulóponthoz érkeztünk, és készen állunk arra, hogy a digitális korban újradefiniáljuk a művészi kifejezés természetét.
A „Byte me” kiállítás arra törekszik, hogy kibogozza ezeket a sokrétű narratívákat, megkérdőjelezve az előítéleteket, és elgondolkodtatva. Művészeti beavatkozásaikon keresztül a résztvevő művészek az ember, a technológia és a nem emberi világ közötti kapcsolatok bonyolult hálóját kérdőjelezik meg. A technológia lehetőségeivel és korlátaival foglalkozva rávilágítanak az organikus és a mesterséges közötti bonyolult táncra, arra invitálva minket, hogy kritikusan gondolkodjunk el a helyünkről ebben az állandóan változó tájban.
Miközben bejárjuk a kiállítás terepét, meghívást kapunk arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan alakítja a technológia a felfogásunkat, hogyan kérdőjelezi meg az énképünket, és hogyan határozza meg újra a körülöttünk lévő világgal való kapcsolatunkat. A „Byte me” kiállítás teret kínál a párbeszédre, egy helyet, ahol megvizsgálhatjuk létezésünk határait, és elképzelhetünk egy olyan jövőt, ahol a művészi és a technológiai alkotások zökkenőmentesen összefonódnak, új utakat teremtve az emberi kifejezés és kapcsolat számára egy olyan korszakban, amely példátlan lehetőségeket rejt magában.
A „Mondva Csinált Dolgok” négy különböző helyszínen megvalósuló kiállításegyüttes, amelyet az MKE Doktori Iskolájának hallgatói közösen hoznak létre. Az egyes kiállításokat összefogó főcím utal a doktori képzés kapcsán felmerülő legalapvetőbb dilemmára: a tudományos és a művészeti megközelítés közötti feloldhatatlannak tűnő ellentmondásra vagyis a nyelvi (szöveges) és a képi (vizuális) leképezés viszonyának problémájára.
A koncepció alaposabb vizsgálatára, továbbgondolására és művészeti eszközökkel való feldolgozására négyféle elképzelés született, amelyek eltérő terekben és időpontokban kerülnek bemutatásra. A különböző egységek az adott csoporthoz tartozó művészek alkotói praxisában fellelhető párhuzamok, valamint az általuk vizsgált témák összefüggései mentén szerveződtek.
Kiállítók: Erős Apolka, Gagyi Judit Eszter, Hevesi Nándor, Hordós Boldizsár, Kiss Adrienn Mária, Szabó Nóra, Vagyóczki Vilmos