A
Caprices de Berlin címét Giovanni Francesco Costa metszetsorozata adta, amely valójában nem ábrázol berlini capricciókat, mindössze azért nevezik így, mert a Kupferstichkabinett gyűjteményében őrzik. A cím viszont telitalálat volt az én elképzelésemhez: helyspecifikus fotósorozatom egy időjárás-montázs, melyben a történelmi idő és az időjárástól függő légköroptikai jelenségek együttállása alkotja a „fantázia”-kombinációkat az előre eltervezett képen. A caprice-t fordíthatjuk szeszélynek, s így mindkét idő változására vonatkoztatható.
Képeim beszédes monumentumok és az időjárás szeszélye, illékony légköroptikai jelenségek, látszólag különálló dolgok eseményéből jönnek létre, amelyek együttállását kivártam a helyszínen. Felvételeimhez régi képeslapokat társítottam, amelyek a párhuzamos tartalom révén történeti kontextusba helyezték a témát. Tevékenységem során a hely emlékezetét az idea és realizáció kontraszthatásában vizsgáltam, például: szivárvány, mint diadalív. A sokszínűség meghaladhatatlan diadalíve a pusztítás emlékműveinél.
Kerezsi Nemere
