Olyan közgazdászok szerint, mint Jánisz Varufákisz, elérkezett a technofeudalizmus kora. A technikailag fejlett jelenünk egy új korszakot eredményezett, amelyben a kapitalista profittermelési módszert felülírta a digitális platformok önkényes monopóliuma. Mint Varufákisz hangsúlyozza, a kapitalizmusban központi szerepet játszó piacokat és profitokat egyre jobban ledominálja a felhőalapú platformokért fizetett adat- vagy pénzalapú díj. Az internet és a digitális technológia fejlődésével mintha “ingyen” kaptunk volna hozzáférést megannyi platformhoz, ám a platformokon való aktivitásunk anyagi kompenzáció nélkül termel hasznot a platformok birtoklóinak. Majd, ahogyan meggyőződnek arról, hogy már megkerülhetetlen szerepet játszanak életünkben, behozzák vagy felemelik a platformhoz való hozzáférés anyagi díját – amelyet sokszor mi magunk töltünk meg ingyen munkával tartalommal.Ez a viszonyrendszer hűen tükrözi a feudalizmust, amelyben a birtokkal nem rendelkező jobbágyság teljesen kiszolgáltatottan kénytelen volt a földbirtokosok uradalmain élni, dolgozni és ezért úrbéri szolgáltatásokat biztosítani.
A kiállítás a demokratikus államaink valósága és az ún. felhőalapú, virtuális globális technofeudalista valóságunk kettősségét járja körül. Bár technikailag megtehetjük, hogy távol maradunk ettől az éteriként bemutatott, mégis nehézföld fémekkel előállított és jelentős karbonkibocsátással létrehozott és működtetett, szerverfarmok biztosította hálózattól, ez egyre nagyobb elszigetelődéssel és hátránnyal jár. A háló összeköt másokkal és információk halmazával, de ezt a fizikai világtól eltérő logikával teszi, amely viselkedésünket, értékítéletünket és emberi kapcsolatainkat átírja. A technofeudalizmus összetett jelenségét, és résztvevőként hozzá fűződő, összetett és ellentmondásos viszonyunkat dolgozza fel a kiállítás. Ebben központi szimbólum a háló, amely a halászat ősi mesterségére, az internet hálóalapú struktúrájára, de főként az digitális platformok kettősségére utal: felhasználói vagyunk-e a hálónak vagy minket használ ki a háló?
Ha minden információ a hálón elsődlegesen a figyelmünk csalijaként funkciónál, hogyan hihetünk a szavaknak? A figyelemgazdaság hiteket kovácsol, amelynek információ- és narratívakáosza James Bridle szerint egy új sötét középkorba torkollik. Kicsiny Martha a 19. századi litofántechnika kortárs átértelmezésével kutatja, hogy a fény médiumán keresztül, technofeudalista korunkban miben reménykedhetünk és minek hihetünk.