Sötét terek, éjszakai jelenetek, fényhiány. A képeken egyértelmű a sötét tónusok dominanciája, a
fekete hangsúlya. Hollós Ádám kromofóbiája azonban álca csupán, félrevezetés, mely valójában egy
rejtőzködő világot takar. Amint szemünk a kinti fényről belépve hozzászokik a sötéthez, az addig
észrevétlen dolgok hirtelen formát öltenek.
Mintha egy alkonyati zónába kerülnénk, melyben világunk
megszokott jelenetei, szereplői eddig nem ismert arcukat mutatják. Előbb-utóbb pedig megsejtjük,
hogy az alkonyat szürkülete és az éjszaka sötétje mégsem annyira homogén, mint titokban
reméltük, a szituációk azon elemeit, részleteit körvonalazzák egyre élesebben, melyekkel éppen mi
magunk nem szeretnénk szembesülni.
A vakufényekben villódzó szalagavató, az uszoda síkos
öltözője, a reflektorfényben úszó laktanya, az autópálya kocsisora, mind kellékei egy szürke világnak,
amit a teljesítménykényszer, a futószalagon gyártott munkaerő és az üresség jellemez. Mégis, az út az
ürességből, a „rejtőzködő színek” egyre növekvő ereje által a felszabadító, érzelemmel teli festői
gesztusokig vezet, és ez Hollós Ádám sajátossága, mely egybeforr munkamódszerével.
Hollós Ádám
immár 2010 óta alkalmazza jellegzetes technikáját, melynek köszönhetően először a valóságot merev
kontúrokká sűríti, majd az esszenciális formákat festészeti technikák és megoldások végtelen
variációjával életre kelti. A kontrasztnak köszönhetően a kapott eredmény egy kétpólusú, ambivalens
világ, ahol a néző az előtérre, illetve a háttérre fókuszálva a téma és a festészeti élmény dimenziói
között kap lehetőséget a képek teljes jelentésének megértésére.
Chromophobia
2013. november 30. – 2014. január 11.
MegnyitóOpening: 2013. november 29. 18:30