Az anyag látszólagos egymásra rétegzésével, csavarásával, forgatásával, nyújtásával és eltolásával hozza létre műveit, úgy, mintha képzeletbeli gerincoszlop köré készítene szobrokat. Az impozáns, mégis játékos fa-, gipsz, kő- vagy bronzszobrainak sziluettjeiben, pozitív és negatív nézeteiben ismerős struktúrák, formák, tájak vagy testek fedezhetők fel, sőt gyakran emberi arcokat, profilokat idéznek.
"Célom nem az volt, hogy portrékat hozzak létre, sokkal inkább az `axiális tekintet`-eket akartam felismerhető sziluettekkel jelölni. De ha ettől a tengelytől akár egy lépéssel is eltávolodunk, az arcok grimaszolni kezdenek, és még előrébb vagy hátrébb lépve az oszlop váratlan szobrászati elemekre folyik szét."
(Tony Cragg – In and Out of Material, Kat. Berlin/Duisburg, 2006/07, 183.)