Plasztikái sejt- és molekulaformákból épülnek fel. A sejt- és molekulaforma nem véletlen, vissza kell lépni az alapokhoz, az eredethez, és újra építkezve eltávolodni az antropocentrikus nézőponttól, és így megtalálni a formát.
Plasztikájának két fő alap formája az úgynevezett „nyúlvány” és az öblös félgömb. Ezek általában együtt vannak jelen – ritka a csak gömb, illetve csak nyúlványos megoldás – és kapcsolódásuk egy idő óta a molekularács formára emlékeztet, bármi legyen is az, egy medúza, egy gomba vagy egy hangya.
A körülöttünk lévő vizuális világ, a design, logók, reklámok mostanság ismét szívesen használják a molekulaformát, és az elfolyó higanyra, fémre emlékeztető alakzatokat. Farkas Zsófi munkái kapcsán beszélhetünk a reklám és design kultúra jelenségeinek a szobrászattal való interferenciájáról.
A mostani kiállítás címe: „családállítás”. Csiszolt, alumínium plasztikák, az eddigi életműben a legantropomorfabb alakzatok.
A kiállítás címe utalás a mostanában divatos pszichoterápiás irányzatra. E szerint legtöbb „bajunk” a családunkban gyökeredzik, a családi helyzeteket a jelenben modellálni kell, úgy, hogy az egyes családtagokat megtestesítő embereket állítunk egymás közelébe.
Ezek a plasztikák groteszk, esetlen, billegő figurák, nem a szépség és az emelkedettség megtestesítői, mégis szerethetőek. Hiányosságaik, esetlenségük, tökéletlenségük vállalható, mert emberi.
Farkas Zsófia mintha elölről szeretné kezdeni, egy új, párhuzamos univerzumot teremt. A mesterséges evolúció a legtalálóbb kifejezés munkásságával kapcsolatban. Az arzén alapú élethez nem volt elég kompetenciája, ezért az új világ megteremtését szobrászi eszközökkel próbálja megvalósítani.
A kiállítással párhuzamosan megtekinthető új köztéri alkotása is, amely a SOTE Tűzoltó utcai Elméleti Orvostudományi Központja elé került elhelyezésre.
Farkas Viola