„2001 szeptember 11.-én épp az autópályán haladtunk Csáki Lászlóval Mezőszemere felé, kocsinkban a Günter és Grétel sorozat teljes ruha- és kelléktárával, amikor telefonhívást kaptam Peer Krisztiántól, aki az után érdeklődött, hogy nem tudok-e jó szitaműhelyt, mert most, hogy ledőlt a World Trade Center, emléket szeretne neki állítani egy pólón.
Így indult az az egy hét, ami alatt a Günter és Grétel képek készültek. Az eredeti ötlet szerint a sorozat két öregedő, unatkozó ember utazgatásáról és saját szórakoztatására beállított önreprezentációjáról szólt volna, de immár új kérdésekkel telt meg a létről, az élet értelméről és a párkapcsolatokról.”
A Günter és Grétel projekt alapjául egy ismeretlen szerző amatőr fotóhagyatéka szolgált. Az augsburgi bolhapiacon vásárolt diapozitívok egy német házaspár utazásait, mindennapjait, barátaikkal töltött együttléteit dokumentálták, nagyon magas technikai felkészültséggel és minőségben. A több száz felvételt átnézve kiderült, hogy a képek mindegyikét a férj készítette, emiatt csak egy felvételen látható, ott is maszkban egy farsangi/szilveszteri összejövetelen. Nem volt gyermekük, szinte az egész életük az utazásról szólt, az 50-es évektől szinte egész Európát bejárták lakókocsijukkal. A hagyatékból majdnem minden országot azonosítani lehet, ahol jártak, de Magyarországon valami oknál fogva nem voltak.
Így született az ötlet, hogy Csáki Lászlóval közösen elkészítsük a Günter és Grétel fotósorozatot, a fotóhagyatékot a nem létező Magyarországi képekkel kiegészítendő, az amatőr fotográfiák esztétikumát és kompozícióját megidézve. Egy időre szereplőink bőrébe bújtunk, és fiktív kirándulást tettünk az 1960-as évek Magyarországán. Az amatőr felvételekből kiindulva kerestünk olyan kifejező helyszíneket/objektumokat, amik a legpontosabban idézik meg a korszakot és a földrajzi elhelyezkedést. Turistautunk/juk során kocsmában, fürdőben, közösségi házban fordultunk/tak meg, és fényképezőgéppel rögzítettük/ték jelenlétünket/tüket. Pontosan úgy, mintha Günter és Grétel Magyarországra látogatott volna az 1960-as években.
Pillanatképek egy családapa életéből
A Pillanatképek sorozat főszereplője egy átlagos családapa, aki automata fényképezőgépével időnként megörökíti élete fontosabb eseményeit: a karácsonyt, a nyaralást, vagy akár a topless bárban tett titkos kiruccanását. A látszólag idilli helyzetek mégis abszurdba csapnak át, az imitált amatőr családi képeken hol csírázó krumpli a napozó anyuka, hol pedig Nan Goldin egy fotójának szereplője ad intim masszázst a háton fekve fényképező családapának.
Bár a fotók a pillanatfelvétel zsánerét imitálják, a fényképező ember szerepeltetése a képen relativizálja a fényképező/fényképezett pozícióját. A kollázs-szerű kompozíciók ráadásul hosszas, aprólékos munka eredményei: a terepasztalon megépített makettek elkészítése napokat vett igénybe, és a fényképek dönthető hátfalú műszaki fényképezőgéppel, 6×9-es diapozitívra készültek.
A sorozat megrendezett pillanatképei így valójában a lehető legtávolabb állnak nemcsak az idézett snapshot műfaj technikai jellemzőitől, de a valóságnak attól a hiteles reprezentációjától is, amit látszólag ábrázolnak. Mégis hátborzongatóan valóságosnak érezzük őket.
A Pillanatképek sorozat első négy képe 2001 tavaszán készült, a Günter és Grétel sorozat előtt. A Mennyország című kép 2001. szeptember 11. után készült.