Csendes, közvetlen sürgetés

A kiállítás során megpróbálom a látogató kiállításokhoz, ill. a festmény médiumához fűződő viszonyát újraértelmezni.

A belépő látogató testi pozíciója és képnézési metódusai érdekelnek a maguk történeti terheltségükben, miközben az adott térre is reflexióval élek. Ezek összessége egy performansszal kiegészülve alkotják a kiállítás egészét. Ahogy az művészeti gyakorlatomra jellemző, a művészet fogalma az egész térre kiterjed és egy installatív (ti. a vásznak) és performatív elemeket tartalmazó bemutatási formát ölt.

Mint művészt a hatalmi struktúrák, az emberi erők, tevékenységek, passzivitások, manipulációk, engedelmességek, jelenlétek és közvetlenségek foglalkoztatnak. Az egyén jelenlétének és létezésének adott térben, időben és szocio-politikai kontextusban való felismertetése érdekel és az ellentétek (irányított-szabad, aktív-passzív, közeli-távoli) vizsgálata.

Az én művészeti válaszom minderre a test. A saját testünk annak feszüléseiben, ernyedéseiben, a test, mely jelenlétében képes bemutatni belső érzelmi állapotainkat, erősségeinket, gyengeségeinket és lehetőségeinket a hajlás, forgás, egyensúlyozás határain keresztül: válasz a jelen realitására.

Ludmila Hrachovinová