Csukott szemmel

“A csukott szemmel fekvés nem alvás. Csukott szemmel is látunk; nem a körülöttünk lévő világot, hanem ami a gondolatainkban megjelenik előttünk,” írja Czene Márta a legújabb munkáiból rendezett, Csukott szemmel című kiállítása kapcsán, majd így folytatja: “Ha csukott szemmel nézünk magunkba, a gondolataink mélyén szabad szemmel láthatatlan dolgok kerülnek elő (homályosan).”

Az Inda Galéria Projektszobájában látható munkák egy rendkívül következetes és végiggondolt-végigérzett művészi életút organikus folytatását, és bizonyos értelemben a kísérletezés új szakaszba érkezését mutatják. Czene korábbi festményei narratív kísérletek voltak egy filmes vágásra visszautaló rendszer festészeti kidolgozására, s ehhez kapcsolódott a korábban jellemző, storyboard-szerű keretrendszer.

Az új munkák, talán a gyermekszüléssel és -neveléssel járó visszavonulás, a bezárkózott, befelé forduló életmód miatt is, valamelyest eltávolodtak a narratívától, a filmes elemektől. A nagyméretű festmények, fotók és videó személyesebb munkák, még kevésbé történetet közlőek, mint a korábbiak. Sokkal szabadabb asszociációkra épülnek, és az eddigi formai szigorúság is oldódik.

Czene szerint “egyedül lenni, bezárkózva lenni, kicsit olyan, mint csukott szemmel élni. Nem venni tudomást másról, csak ami belül van, vagy a számunkra éppen kijelölt világ határain belül. Nem látni, visszautasítani mindazt, ami kívül esik közvetlen világunkon. Elutasítani mindazt, aminek a látványa ijesztő, szándékosan nem venni tudomást arról, ami szorongató és elviselhetetlen a külvilágból. A teljes elszakadás persze lehetetlen, hiszen minden valami másnak az összefüggésében történik. Az önkorlátozásba menekülés válasz a minket korlátozni akaró valóságra.”

Ahol viszont már semmi sem maradt, ott kezdődik el a határtalanság. Ha csukott szemmel táncolunk, szabadabb a mozgásunk, mert letesszük a tájékozódás terhét.